K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2014. február - Kályhacsempe várkastély ábrázolásával (Vizi Márta)
A HÓNAP MŰTÁRGYA FEBRUÁR Kályhacsempe várkastély ábrázolásával Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 58.160.1. Méret: magasság: 23,2 cm, szélesség: 21,8 cm, mélység: 5,3 cm Lelőhely: ismeretlen; az egykori Szelinevits-gyűjteményből Az Alpok térségétől északra és keletre, így Magyarországon is a lakáskultúrának egy fontos eleme terjedt el a 13-14. századtól. A lakóhelyek fűtésére egy speciális berendezést, a kályhát alkalmazták. A kályha a lakóhely kényelmét a meleg mellett oly módon is biztosította, hogy a tüzelés során keletkező füstöt kéményen vezette el, így a szoba füstmentessé vált. A kályhákat kezdetben pohár formájú cseréptárgyakból készítették. Később a kályhaszemek mellett tál formájú elemeket is használtak. A darabokat agyagba rakták, a szájjal kifelé álló edények nagy hőleadást biztosítottak. A királyi udvarokban hamarosan négyzetes és téglalap formájú, mázzal borított lapokból készítettek kályhákat. A csempekályhák a 14. századtól igen sok változatban voltak divatban. A királyi udvar mellett főúri kastélyokban, kolostorokban fűtöttek velük országszerte. A mezővárosokban a tehetősebb polgárok is használták egyszerűbb és díszesebb formáit. Tolna megyében Ozoráról, a várkastélyból ismerünk főúri kályhákat. A várkastély tulajdonosai a kor divatjának megfelelően állítottak újabb és újabb kályhákat. A Sárközben Ete mezőváros lakói is használtak szemeskályhákat. Étén a 16. században azonban Salzburgból származó minták alapján díszes tapétamintás kályhák is álltak. A középkori szemeskályha formát a 20. század elejéig megtartották a parasztházakban épült kályháknál. A múzeum gyűjteményébe 1958-ban került beleltáro- zásra egy különleges, Tolna megyében egyedinek számító kályhacsempe. A leltárkönyv szerint a Szelimonics-ha- gyatékbó\ származik. Szelinevits Bódog alsópéli lakos többek között műtárgyak kereskedésével foglalkozott a 19. század végén. Minden bizonnyal ennek révén kerülhetett a kályhacsempe a birtokába, majd hagyatékából a múzeum gyűjteményébe, ahol már torzított alakban rögzítették gyűjtője nevét. A négyzet formájú, mázatlan kályhacsempe előlapján csúcsára állított négyzetben látható egy sajátos ábrázolás. Egy a négyzet alsó sarkából kinövő virágcsokor tetején öttornyú várkastély látható. A várkastély alapjánál bal oldalt G, jobb oldalánál KI betűk vannak. A középső toronytól balra lévő torony sisakja mellett kétoldalt H és W betűk látszanak. A középső négyzet oldalai a csempe sarkainál hoznak létre háromszög alakú mezőket. Ezekben a mezőkben a sarokból kihajló háromágú növények, közepükön feltehetőleg szederábrázolás látható. A múzeumban található csempéhez hasonló darabokat Soproni Olivér publikációja alapján Erdélyből ismerünk többféle változatban. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében is Erdélyből származó példányok vannak (Vida Gabriella közlése). Felhasznált irodalom Franz, Rosemarie, Der Kachelofen. Entstehung und kunstgeschichtliche Entwicklung vom Mittelalter bis zum Ausgang des Klassizismus. Graz 1981. Miklós Zsuzsa - Vizi Márta: Ete. Egy elpusztult középkori mezőváros Tolna megyében. Szekszárd 2013. SabjánTibor: Kályhásmesterség. In. A magyar kézművesipartörténete. Szerk. Szulovszky János. Bp. 2005, 355-362. Soproni Olivér: Egy erdélyi csempe várkastéllyal. Művészettörténeti Értesítő 29 (1980) 3-4. sz. 210-236. Vizi Márta: Decs-Ete mezőváros régészeti kutatása. A 10. ház és kályhája. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 35 (2013) 153-217. Vizi Márta: Életmód egy középkori magyar mezővárosban. Kályhásság - a salzburgi kapcsolat. Élet és Tudomány 2015. március 13. (70. évf. 11. sz.) 342-344. Vizi Márta Kályhacsempe (Néprajzi Múzeum Itsz: 41831, fotó: Sarnyai Krisztina) 50
