K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2016. június - Böhm Pál: Cigányleány (Lovas Csilla)
A HÓNAP MŰTÁRGYA Képzőművészeti gyűjtemény, leltári szám: 56.228. Méret: 21x16 cm, díszes korabeli keretben Technika: falemez, olaj, jelezve jobb középen: Böhm P. Böhm Pál festőművész (született Nagyváradon 1839-ben, meghalt Münchenben,1905-ben). Rajzkészségét apjától örökölte, aki a nagyváradi püs- pökségi uradalom mérnöke volt. Ifjabb korában több mesterséget kipróbált, volt asztalos, rézműves, díszletfestő. Először Haan Antaltól tanult festészetet. 1862-ben Bécsbe utazott, ahol a Belvedere képtárában folytatta a mesterség elsajátítását; festményekről készített másolatokat. 1865-ben hazatért, Aradon telepedett le, ahol arc- és oltárképfestésből élt. Rövid ideig festőiskolát is működtetett, melynek legkiválóbb tanítványa Paál László Böhm Pál: Sátoros cigányok (WMMM Képzőművészeti gyűjtemény, Itsz.: 56.25.) volt. 1867-ben a fővárosba költözött, ahol rendszeresen részt vett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. Főként táj- és életképeket festett, témát az Erdélyben, a Bánságban és az Alföldön tett utazásai során látottak szolgáltattak számára. 1871-ben egy ösztöndíj segítségével Münchenbe utazott. Hamarosan keresett festővé vált a romantikus népi életképeivel. Az alföldi halászok, földművesek életének ábrázolása mellett a vándorcigányok életformájának bemutatásával aratott sikert. A bajor fővárosban szoros barátságba került Mészöly Gézával. Az 1870-es évek elején több alkalommal hazatért a Tisza vidékére. Finom rajzolatú, gondos szerkezetű, gazadagon színezett képeinek forrását a Szolnokon készült képek és vázlatok adták. 1875-ben véglegesen Münchenben telepedett le és itt élt haláláig. A paraszt- és cigányzsánerek specialistája lett. Műtermében megteremtette a magának a magyar miliőt. „Udvarán árván őgyelgett az a tépett ponyvás, rongyos kasú szolnoki szekér, melynek pittoreszk váza vegyest a puszta közepén egyedül gunnyasztó vityilló düledező sziluettjével annyiszor töri meg képein a láthatárnak messzeömlő vonalát. A boronától a szőlőkapáig a magyar parasztudvar minden kelléke tarka egyvelegben feküdt a szekér körül, fenn a műterem falán tiszaparti hálók filigránja, gyékények, fonott kosarak, vedlett subák, tarisznya, tilinkó, honvágyat ébresztve a leányvári komp, a nyirkos, békakuruttyolós éjszakák után." - írta nekrológjában a fiatalabb pályatársa, Olgyai Viktor. A későbbi években újabb hazai élmények és látogatások híján festészete vesztett frissességéből, egyhangúbb, mesterkéltebb lett, a műkereskedelemben azonban ugyan olyan elismert maradt. Böhm Pál életképei ma is népszerűek és gyakran szerepelnek aukciókon. Legtöbbször festői elemekkel megtűzdelt sokalakos epizódok a cigányok életéből. Portrék azonban ritkábban bukkannak fel Böhm művei közül. A 19. század végén készült a Cigányleány című mellképe, kisméretű, ovális alakú mahagóni fára festett olajfestmény. A leány nyakában színes virágos kendő, hosszú haját hátul egybefogva viseli. Alakja kissé jobbra dől, feje balra fordulva és a messzi távolba tekint. Nem valódi arckép, hanem ún. ideálportré, az egzotikus női szépséget megjelenítő ábrázolás. A kis festmény szépségét a finom, ornamentális díszű és különleges, bonyolult szerkezetű kerete is emeli. Felhasznált irodalom Olgyai Viktor: Böhm Pál. Művészet 4 (1905) 3. sz. 182-186. Lovas Csilla 106 Böhm Pál Cigányleány
