K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2016. május - Wosinsky Mór:Tolnavármegye története I—II., és a könyv eredeti nyomódúcai (Hucker Veronika)
A HÓNAP MŰTÁRGYA MÁJUS Wo sin sky Mór Tolnavármegye története I-II., és a könyv eredeti nyomódúcai Könyvtári gyűjtemény, leltári szám: 4443/1-11., raktári jelzet: 943.91/1/96 Méret: 26x18 cm Újkortörténeti gyűjtemény, leltári szám: 2015.33.3., 2015.33.11., 2015.33.14. Méret: 11 x5 cm, 12x 17 cm, 11,5x19 cm A mű adatai Kiadás helye, ideje: Budapest, 1896 (1-2. kötet) Kiadó, nyomda: Tolna vármegye, Franklin Társulat Nyomdája Oldalak száma: [6] 512 p„ [8] tábla (5 kétlapos, 3 színes), [1] kihajtható térkép, nyomtatott hártyapapírral (1. kötet), p. 515-1055., [20] tábla (6 színes) + 1 kihajtható térképmelléklet (2. kötet) Típus: nyomtatott könyvlapok; korabeli bordázott, aranyozott gerincű félbőr kötésben; a borítón dombornyomással Tolna vármegye címere látható; foltos, sérült borító A mű előkészületei Tolna vármegye történetének megírását már 1874-ben Novák Sándor paksi orvos és régiséggyűjtő is tervezte. 88 kérdésből álló nyomatott felhívást bocsátott ki a megyei birtokosokhoz, mert egy nagy átfogó munka megírását tervezte, azonban a feladat nem sikerült, hisz annak ellenére, hogy sok anyagot gyűjthetett össze, azoknak holléte ismeretlen maradt. A régészettel foglalkozók szélesebb körben is érdeklődtek Tolna vármegye őstörténete iránt. 1882-ben megalakult a Tolnavármegyei Régészeti Egyesület, melynek célja a megyében előkerülő régészeti kincsek megmentése és a kutatások figyelemmel kísérése lett volna, de sajnos csak az alapszabályok kidolgozásáig jutottak. 1885 januárjában a törvényhatósági bizottság Péchy József tolnai prépost indítványára elhatározta, hogy a honfoglalás ezeréves évfordulójára megíratja a megye történetét. Egy bizottság is alakult, mely Kämmerer Ernőt kérte fel a monográfia megírására. A hatalmas munkára egyedül nem vállalkozhatott, ezért kérte fel az akkor Závodon plébános Wosinsky Mórt, aki addigra az őskor kutatásában már országos hírnevet szerzett, hogy a„régészeti korok"feldolgozásában segítsen. Wosinsky hatalmas energiával látott neki a megye még hiányzó vagy alig ismert emlékeinek összegyűjtéséhez, felkutatásához. ígéretet kapott arra, hogy adatgyűjtő munkájában segíteni fogja őt a megalakult Régészeti Egyesület, azonban munkájával magára maradt. így Novák Sándor példáját követve, az alispáni hivatal segítségével kérdőíveket küldött ki a megye minden községébe. A tíz évig tartó munka során a vármegye valamennyi településén kérdőíves adatgyűjtést követően a fontosabb lelőhelyeken ásatásokat végzett. A lelőhelyek kutatását időrendben hajtotta végre. Az ásatások nyújtotta adatok mellett felhasználta Hőke Lajosnak és Széllé Zsigmond- nakTolna megyét illető kutatásait is. Wosinsky így ír erről az időszakról: „Lengyeli sikereim óta most már az egész vármegyének lettem bolygó régésze, mindenütt ásottam, kutattam s az eredményeket irodalmi- lag feldolgoztam. így jelent meg azután évek során át dolgozataimnak hosszú sorozata.. Wosinsky az ásatások nagyobb részét a Magyar Nemzeti Múzeum költségén végezte, így a kiásott leletek többsége is oda került. Ezen is felbuzdulva 1895-ben vetette fel a nyilvánosság előtt először a megyei múzeum létrehozásával kapcsolatos javaslatait. A mű leírása és korabeli visszhangja A két kötetes munka 1896 májusában Budapesten jelent meg Tolnavármegye története az őskortól a honfoglalásig címmel, melyet a törvényhatósági bizottság millenniumi közgyűlésén mutattak be. A folytatását, Tolnavármegye a honfoglalástól az újkorig című kötetet Kämmerer Ernőnek kellett volna megírni, de a mű soha nem készült el. A kétkötetes munka nem csak a megye monográfiája, hanem régészeti kézikönyv is, e mellett tudománynépszerűsítő és irodalmilag az egyik legjobban, a nem szakértő számára is legérthetőbb műve Wosinskynak. Az első kötet a paleolitikum, neolitikum (kőkor) és bronzkor emlékeit vizsgálja, a második kötetben a vaskort tárgyalja a kelták, a rómaiak és a népvándorlás időszakára bontva. A mű minden korszakon át két részre oszlik, minden egyes korszak általános jellemzése után a megyei lelőhelyek betűrendes mutatója áll. Ezen pontos, részletes felsorolások a leírásokkal és térképekkel együtt kitűnő tájékoztatást nyújtanak a vármegye őstörténetéről. A kötetek megjelenése megyeszerte feltűnést keltett. Ritkaságszámba ment, hogy a millennium évére egy megye monográfiája elkészült. A szakmai érdemeken túl látványra is figyelemfel keltőek vaskos 1055 oldalnyi terjedelmükkel, 3600 ábrával és 3 térképpel. Az alispán a 104
