K. Németh András (szerk.): Nem térkép e táj. Régészeti kutatások eredményei Szekszárd területén 2006-2015 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 3. (Szekszárd, 2016)

j\(Vm térkép e táj

Fizikai antropológia

Őseink nyavalyái Szekszárd, Béla király tér

A temetők elemzésével képet kaphatunk a történeti időkben élt emberi közösségek biológiai jellemzőiről. A csontokon és a fogazaton megfigyelhető elváltozások az egykori táplálkozási viszonyokra, egyes hiánybetegségekre utalhatnak. Az izotópos vizsgálatokkal elkülöníthetők a helyben születettek, eldönthető, hogy egyes sírokban nyugvók mennyi fehérjét fogyasztottak. A genetikai vizsgálatok lehetővé teszik az apai és anyai genetikai hovatartozás és a temetőn belüli esetleges rokonsági viszonyok meghatározását.

Az egykori népességek temetőn belüli embertani sokféleségére leginkább a testméretek és a koponya formai jellegzetességei alapján következtethetünk. Kimutathatók azok az egyének, akik főbb embertani karakterükben eltérnek a temető népességére jellemző általános vonásoktól.

Az 57. sírban egy középkorú férfi ázsiai jellegzetességeket mutató koponyáját találtuk meg. Ezek az ún. mongolid embertani jellegek az Árpád-kor elején még a Kárpát-medence Kr. u. első évezredének ázsiai gyökerű népességei lenyomataként értelmezhetők.

Az új bioarchaeológiai kutatási módszerekkel lehetőség van arra, hogy egyes, a csontokon is megfigyelhető be- tegségek-fertőzések esetében az ún. morfológia alapján hozott diagnózist az egykori kórokozó baktérium DNS-ál- lományának kimutatásával is megerősítsük. Erre a Béla téri temetkezések tekintetében is szükség lesz, mert a 49. számú sírban a gerincoszlopot érintő csont TBC típusos esetét találtuk meg.

A Béla tér és a Vármegyeháza területén feltárt temetkezések több szempontú vizsgálata képet adhat Szekszárd kora Árpád-kori népességének mindennapjairól, még annak ellenére is, hogy az épített környezet növekedése, az egykori pusztítások és a közművesítés sajnos nem teszi lehetővé a teljes temető feltárását.

Mende Balázs Gusztáv