K. Németh András (szerk.): Nem térkép e táj. Régészeti kutatások eredményei Szekszárd területén 2006-2015 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 3. (Szekszárd, 2016)
Ivóvízvezeték az avar temetőn át Szekszárd, Varga Peti-dűlő, 2. lelőhely (2014) Rézkori település, avar kori temető 2014 őszén a „Szekszárd Megyei Jogú Város hosszú távon egészséges ivóvízzel való ellátása" program keretén belül, az M6 autópályától 200 méterrel nyugatra, a Siótól délre, a Varga Peti-dűlő 2. lelőhelyen végzett megelőző feltárást múzeumunk. A feltárásra kijelölt terület 1060 m2 nagyságú volt. Előzetes adatok alapján rézkori (Vinca-kultúra), bronzkori (Makó-kultúra) és avar kori telepobjektumok előkerülésére lehetett számolni. A lelőhely északi részén valóban rézkori leletek bukkantak elő, a déli felén viszont egy korábbról nem ismert avar kori, 7-8. századi temető. A humuszolást követően összesen 46 objektum foltja rajzolódott ki. A lelőhely északi részén kilenc árokszakaszt, három gödröt és egy cölöphelyet tártunk fel, amelyek rézkoriak voltak. A déli szakaszon lévő avar kori temetőt északról kerítőárok határolta. A temetőn belül összesen 32 sírfoltot figyeltünk meg, ezek közül hetet nem tártunk fel, mert csak a sírgödör sarkai lógtak bele a feltárandó felületbe. 21 sírt bontottunk ki, ezenkívül az elhunytak lábához külön sírgödrökben eltemetve négy lósír is napvilágra került. A temető nagyságát, a sírok számát csak megbecsülni tudjuk. Az előzetes feltárás alapján 12 sírsorral számolhatunk. Egy sírsorba a megfigyelések szerint több mint 20 sír eshet, így a temető nagyjából 300 síros lehet. A temető északi részén több gyereksír is volt, közöttük egyetlen felnőtt sír helyezkedett el. A feldolgozott leletek alapján a temető közepén találhatóak a legrégebbi, közép avar kori sírok (7. század második fele), majd a temető szélei felé mind északi, mind déli irányban késő avar kori leletek (8. század) találhatók a sírokban. A temető közepén helyezkednek el a lovas sírok is. Az elhunyttal nem együtt temették el a lovakat, hanem külön gödörben, a gazdája sírjának a hosszanti tengelyénél, azt meghosszabbítva délkeleti irányban. A lovakat felszerszámozva, a sírgödörbe vezetve ölték le. Mellettük megtaláltuk a kengyeleket, a zablákat, a hevedercsatokat, a lószerszámvereteket és a szíjvégeket is. A női sírokban gyakori volt a bronzhuzalból hajlított kék, illetve zöld színű gyönggyel díszített fülbevaló. A férfi sírokban több esetben bronz- vagy ezüstveretes övkészletek bukkantak elő. Edénymelléklet több sírból is ismert. Ezekben feltehetően áldozati ételt, italt tehették az eltávozott mellé. A sírokban ezeken kívül egy-egy esetben gyöngyök, nyaklánc, bronzkarika, vas karperec, vaskés, favödör vasabroncsai, tojáshéj, orsógomb került elő. A késő avar kori 32. sírból díszes övkészletet bontottunk ki. Bronzból öntött, kéttagú csüngős, áttört övveretek ékesítették az elhunyt övét. Az övhöz tartozott még egy propeller alakú veret is. Az öv csatja is bronzból készült, a csattest lemezei között szövetmaradványt találtunk. Az övkészlet legszebb darabját az indás díszítésű nagyszíjvég képezi. A lósírok közül a 37. számú volt a leggazdagabb, 25 melléklete volt. Egy vas zabla, két vaskengyel, egy hevedercsat, két„T"alakú lószerszámveret, két griffes kis szíjvég, két bronzcsat, négy db téglalap alakú veret, öt db korong alakú lószerszámveret és öt db faléra (ezüstlemezből kivágott, kör alakú, nagyméretű lószerszámveret) alkotta a mellékletek összességét. A készlet másik különleges részét az ezüstből öntött, egytagú, tokos kisszíjvégek alkotják. Odor János Gábor
