K. Németh András (szerk.): Nem térkép e táj. Régészeti kutatások eredményei Szekszárd területén 2006-2015 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 3. (Szekszárd, 2016)
Az udvaron a bejárattól a leendő kávézóig készítettek a villamos vezetékek számára kelet-nyugati, valamint közvetlenül a kapun belül egy észak-déli árkot. A kelet-nyugati árokban, az udvar egész szélességében egy átlagosan 80 cm vastagságú téglafal húzódott. Ezek a falak feltehetőleg a 18. századi építkezések maradványai. A megyeháza bejárata mellett a szekszárdi vár falainak több szakaszát tártuk fel. Egy megközelítően észak-déli falazat darabját tártuk fel a csapadékvíz vezeték árkában. A kőből készült falazat jellegzetes fehér habarccsal készült. Ez a korai nyugati várfal darabjának bizonyult. A megyeháza előtt a nagyfeszültségű villamosvezeték kábelárkában egy törtkőből készült, 105 cm szélességű falazatot találtunk, ez a vár északnyugati pillére volt. A pillértől északra két sáncárkot találtunk. A belső sánc a 15. századi vár északi sáncárka, amelyet egy 1783. évi alaprajz is ábrázol. Az elsőtől északra előkerült második sáncárok az Ottendorf Henrik által ábrázolt vár északi árkával azonosítható. A megnyitott árokban az Árpád-kori temető 11 sírját tártuk fel. Egy sírt leletei (S-végű hajkarikák, fonott gyűrű) alapján a 11. századra keltezhetünk. A gázvezeték árkai az épület déli szárnyánál körben, a sétány mentén húzódtak. A 19. századi átépítés feltöltését figyeltük meg a rétegekben. A megyeháza épülete előtt a várfal rekonstrukciója látható. Vízi Márta
