Levelek a frontról 1914-1918 - A Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításai 2. (Szekszárd, 2015)
Művészek az első vonalban
1 MŰVÉSZEK 1 AZ ELSŐ VONALBAN GARAY ÁKOS Garay Ákos (1866-1952) katonai és művészi hagyományokat egyaránt őrző családból származott Garay Antal 1848-as honvédhadnagy gyermekeként, illetve Garay János költő unokaöccseként. Országosan ismertté a lovakról, ménesekről és a magyar huszárokról készült festményeivel, rajzaival vált. Forrás- értékűek a népélet témaköréből készült festményei, tus- és ceruzarajzai. A mindennapi megélhetést részben a Borsszem Jankó és a Kokas Márton című élclapoknak készített illusztrációk, karikatúrák biztosították számára. A Borsszem Jankó egyik rovata a Vidéki trombita az 1890- es évektől a feudális és műveletlen vidéki Magyarországot állította pellengérre a „mucsai” történetekben. Az állandó paródiává fejlődött rovat egyik karikaturistája Garay Ákos volt. Számos könyvhöz készített illusztrációt, több képeslapsorozatot rajzolt a gyomai Kner Nyomda és más kiadók számára: magyar huszárokról, népi életképekről, lovas katonákról és az első világháborús eseményekről. A háború kitörésekor 48 éves, a festői, grafikusi pályája derekán tartó Garay Ákos munkásságát kivételesen nagyszámú háborús témájú rajz, festmény és jó néhány képeslap jellemzi. Garay Ákos már 1914-ben az északi fronton rajzol, mint polgári ruhás művész. Az 1915-ben első hivatalos hadifestők kiállítását lekésik beküldött rajzai, a Művészet folyóirat próbálja kiköszörülni a csorbát Csók István anekdotákkal tűzdelt visszaemlékezésének és Garay vázlatkönyvéből publikált néhány rajzának közlésével. A kortárs kritika jól érzékeli egyrészt az első világháború harcainak ábrázolási problémáit, másrészt a művész mint haditudósító helyzetét, aki csak a pillanatnyi benyomásait tudja rögzíteni, s nem kelhet versenyre a fotográfiával. Dömötör István 1915-ben egy kritikájában így fogalmazza meg a problémát: „Az emberek? Hogy hol vannak a rettenthetetlen gyalogosok s a fergetegként vágtató lovasság? Ez az utóbbi oly messzire van, hogy annak, aki a front első vonalában áll, helyesebben fekszik, fogalma sincs róla... A gyalogságra nézve pedig kettő az eshetőség. Vagy egyáltalán nem mutatkozik, benn lévén az árkokban. Vagy pedig - még nem is nagy távolságról már annyira összeolvad a környezettel, hogy alig látható, s festő számára nem lesz egyéb, mint kis tónuskülönbségű folt a foltban.” Egy másik helyen pedig „A festő nem mehet tovább, amíg egy képpel el nem készül, neki nyomban a helyszínén kell munkához fogni, ha meg akarja őrizni a benyomás frissességét. A stílus pedig, amivel legtöbbször élhet, a telegrammá. Néhány odavetett vonás, amely nem akadhat meg a részleteken, nincs ideje, hogy eljátsszon a finomságokkal. Csak a magot akarja adni, a kép pőre lényegét." 1916 januárjában a Sajtóhadiszállás hivatalos képző- művészeti kiállításával párhuzamosan Garay Ákos a Könyves Kálmán Szalonban rendez Honti Nándorral közös kiállítást. Tárlatról a Művészet folyóiratban megjelent kritika főként Garay alkotásait értékeli, fejet hajtva Garay mesteri ló- és katonaábrázoló tehetsége előtt.,Mindkettő a harctéren járt, Honti Nándor mint katona, Garay Ákos mint polgári ruhás művész, habár azóta, a legutolsó nép20
