Levelek a frontról 1914-1918 - A Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításai 2. (Szekszárd, 2015)
Parasztkatonák
rácsony utolsó napján. Fogadjátok érte hállás köszönete- met. Továbbá tudatom veletek hogy mink ezt a három szent ünnepet csak úgy ünepeltük meg mint egy hétköznapot, vagy még úgy se mert ebbe a három nagy ünnepbe annyi munkát kellett elvégeznem ez előtt egy hét alatt csak anyi munkát végeztünk hogy menázsit kaptunk, vasárnap este kaptunk szivart, s cigarettát dohányt pipát zsebnaptárt almát diót levelezőlapokat vahjat szalámit úgy fonott kalácsot és egy üveg fújtott bort. A második ünnepbe regei tejeskávét dérc leves, sült disznóhús káposzta főzelék lekváros tészta és 1 liter bor, harmadik nap tejes kávé délbe hús leves hús krumpli főzelék és smölpájsz 1 liter sör vacsorára minden este szalámi és krumpli és kávé, tehát ennivalónk volt elég de pihenőnk nem volt egy óra se, más anstaldoknál divízióknál mindenütt ünepeltek mentek a templomba csak mink voltunk ojan mostohák hogy egész nap dolgozni kellett mint az állatnak. Na de majd csak elmúlik már egyszer ez a czúdar világ talán nem ojan sokára és eljön a régi boldog idő. Édes feleségem van egy kis pénzem szeretném haza küldeni mert én úgy se túdom elhasználni de nem lehet elküldeni..." (1916. december 28.) „Szeretett Kedves feleségem! Tudatom veled hogy megkaptam a kisfiamnak a fényképét amej nekem nagy örömet szerzet. Azt írod édes feleségem hogy a szüleimnél voltál azért nem küldtél levelet, ha én ezt tudtam volna nem is vártam volna, de már nem tudtam mit gondolni hogy öt nap óta miért nem írtál, nagyon nyugtalan voltam hogy talán valami baj van odahaza vagy talán már meg is felejtkeztél róllam azért nem kapok levelet, most már három nap óta én se írtam mert azt fogadtam hogy mindaddig nem írok én se mégcsak nem kapok, édes apámtól kaptam már három lapot mióta itt vagyok, de édes anyá- méktól még egyet se kaptam most töbet azoknak se küldök mindaddig még csak ök nem írnak, igaz hogy mesze van töllünk a posta, és azt is tudom, hogy nagyon elvannak foglalva a tavaszi munkával deazért már három hét óta ha többet nem is egy tábori lapot csak küldhették volna hanem ha én nem küldök nekik három négy nap akor az már baj nekik, pedig most nem kapnak tőlem hamarosan levelet. Azt írod hogy kültetek csomagot jobb let volna ha elfogyasztotátok volna odahaza mert most már meleg idők járnak és elromlik mire ideér, még tegnap regei fogyasztotam el az utolsó darab fehérkenyeremet a fekete kávéval mindidáig spórolgatam, de továb nem lehetett mer már kezdett romlani, a szalona meg még mind megvan. Most már nálúnk is jó idők járnak most kezd virágzani az orgonfa, az alma ésa körtefamind most virágzanak. Egyéb újságot nem írhatok mint hogy most nagyon levagyunk hangolva mert elseje óta nem lehet sehol sört kapni lezárták a sörfőzdéket, a bornak meg 7-8 korona literje..." (Galícia, 1917. május 20.) „Szeretett Kedves feleségem! Soraim által friss jó egés- séget kívánok mindnyájatoknak. Levelet már megint nem kaptam egy hét óta és már nagyon nyugtalan vagyok, hogy nincs e valami baj odahaza és a rósz álmom még nyugtalanaba tesz, mert a múlt éjei álmomba kihúzattam egy fogamat, de fájdalmát nem éreztem sémit és azt mindig hallottam hogy az nem jó álom, mert valakinek a halálát jelenti, most mindaddig nem leszek nyugodtan még csak levelet nem kapok. Továbbá azal is tudatlak, hogy mi fogjaink szökdösnek haza orosz országból, keresztül jönnek a fronton tegnap idejött hozánk hat öt magyar és egy horvát, de egész siralmas volt a kinézésük ronda rongyos orosz ruha volt rajtuk, egynek közülök még cipője se volt, csak úgy volt betekergetve a lába rongyokai, kivoltak éhezve, de bizony inén is éhes hasal mentek tovább, egy fél napot itt töltötek nálúnk, megfürödtek és kilettek fertőtlenítve, nagyon sokat panaszkodtak hogy sokatt kellett nekik szenvedni, volt köztük ojan is aki Szibériából jött és már októberbe elindúlt onan azótamindig bujkált, sokat jött vonaton is; azt mondják hogy bent Oroszországba igen nagy fölfordulás van; ütik verik és lövik egymást a népek és nagyon sok magyar fogjot is kivégeztek mióta ez a foradalom van, ha egy magyar ősze találkozik egy kozákal akor anak már veszve van az élete mert a kozák rögtön leveszi a fejét, ők is mond azér szöktek hogy az életét megmenthessék, ha lehet még egyszer csak magyar országba jöhesenek és még láthasák a családjukat aztán nem bánják ha megint ki kell is meniök a harcztérre, szívesen harczolnak de fogjok többet soha nem lenének inkáb maguknak fordítják a fegyver csövét, mert az borzalom amit ott kell szenvedni az embernek, de már nem csak ezek hanem tőben is átjötek száz számra szállítják őket haza magyar- országba... ” (1918. február 3.) Végül pár oldalas feljegyzéseiben, mintegy naplósze- rűen összefoglalta a háborúban vele történteket, azt a sok huzavonát, amit a szervezetlenség okozott: (1915) „Február 28án odahaza Őcsényben vonatra ültünk. Dél után 4 órakor elmentünk Fehérvárra a kiegészítő parancsnoksághoz, hogy benünket alkalmasságunkhoz képest a hadimunkás népfelkelőkhöz osztájozanak, odaértünk másnap regei 7 órakor itt megvizitáltak benünket és közülünk ló embert köztük engem is vonatra ültetek ée elvitek benünket Pestre a Desinfector Abt..... itt voltunk Március ltől Május 8án Május 7én felöltöztetek 10 embert 5 kocsist és öt gépészt. 8án a gépeket és lovakat be- vagonéroztuk vonatra ültünk és 11 én Lembergbe szálítot ki benünket. itt voltunk 25 nap, itt nagyon jó dolgunk volt menázsi volt elég sok és jó minden nap volt hús regei kávé este tea és 4 tojás vagy lekvár és szalona csak a kenyér volt nagyon kevés amit öt napra kaptunk 3 porcziót az csak 3 nap volt elég szűkén két porcziót pénzül fizeték. Itt lóán megint vonatra ültünk 2 gépel és két pár lóval én és egy Pest melletti barátom mint gépészek. A két kocsis elvitek benünket Brodiba. 17-én regei már ide is megérkeztünk, itt töltötünk egy napot, inét másnap megint indultunk...megérkeztünk du. 5 órakor,itt megháltunk, másnap én regei a törzs orvos elöt felfütötük a gépet és mindjárt kiadta a parancsot, hogy a régi gépet tegyék el az újat, amit mink vitünk azt 17
