Levelek a frontról 1914-1918 - A Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításai 2. (Szekszárd, 2015)
Parasztkatonák
PARA Az első világháború során a Magyar Királyság területén 3 millió 800 ezer embert mozgósítottak. A magyarság teljes emberi és anyagi potenciáljával részt vett a háborúban. A katona híven teljesítette kötelességét, bár nem gyűlölte, de harcolt az ellenféllel. Kuporgott az emberhez méltatlan futóárokban, megsebesült, fogságba esett és sok közülük meghalt. Míg a katonák elkeseredett küzdelmet folytattak, a hátország értük aggódott vagy éppen őket siratta, és szenvedett a kenyérkereső hiánya, a készletek zárolása, a hadikölcsönök, az ármaximálások, a jegyrendszer és a növekvő élelmiszerhiány miatt. A hátországban élők számára 1914-től a legelképesztőbb tapasztalat alighanem az árak gyors és megállíthatatlan emelkedése volt, ami együtt járt sok árucikk eltűnésével. Az első világháborúban az ún. kisemberek százezrei, milliói vettek részt. A hadtörténeti munkák embertömegként, parancsok végrehajtóiként, hadmozdulatok gépies teljesítőiként, lövészárkok töltelékanyagaként emlékeznek meg róluk. Pedig ezek az emberek külön-külön mindany- nyian teljes emberként, emberi egyéniségként mentek a háborúba. Véleményük volt az eseményekről, s mert szükségszerűen az életben maradás érdekében közösséget kellett alkotniuk, egyéni véleményük már-már kollektív vélemény. Az első világháborús katonalevelek elsősorban a szülő és gyermek, a testvérek vagy barátok érzelmi kapcsolatait tükrözik. A levelek küldése és fogadása komoly morálnövelő tényező volt, ezért a hadsereg nagy gondot fordított a posta kézbesítésére. A bevonult és szolgáló katona minden gondolatát az kötötte le: mi van otthon? Leginkább azt szeretné biztosan tudni, vajon várja-e a szeretője, kiválasztott párja, s nem lett-e hűtlen hozzá? Örök kétségek között gyötrődik, mert abban sem biztos, hogy igazat írnak a ritkán érkező levelek, üzenetek. A katonák hazaírt leveleiből érződik a feszültség, melynek kettős alapja korán kikezdte egyszerű katonáink idegrendszerét. Egyrészt aggodalom az otthon maradt családért, másrészt félelem a bizonytalanságtól, az ismeretlen jövőtől. A levelek zöme említi a frontra kerülés potenciális lehetőségét. Mégis mindezeken felülkerekedik a racionális paraszti gondolkodásmód. A távolba került parasztifjak igen érzékenyek az otthoni gazdasági problémák iránt. Leveleik nagy részét a paraszti gazdaság állapota, a piaci árak otthoni alakulása iránti törődés tölti ki. Élénk cserekereskedelmet folytattak, az otthoni hiánycikkeket falusi csereáruért szerezték be, ugyanakkor írásaik szép példáit mutatják annak is, hogy a szűkebb falusi közösség összetartó ereje a távolban is jól működött. IFJ. KONCZOL ISTVÁN A sárpilisi születésű Kön- czöl István (1894-1957) vő- nek ment Őcsénybe, Deák Éva családjához. Ő kint volt a keleti fronton, de nem a tűzvonalban harcolt, hanem a szanitéceknél teljesített szolgálatot, ahol a mosodában volt gépkezelő. 1918 őszén tért haza a frontról. Családjából még édesapja, Könczöl András is részt vett a háborúban a 44-es közös gyalogezredben, a „rosseb bakák” között szolgált. (A 44-es gyalogezred székhelye Kaposvár volt, innen a „rosseb baka” eInevezés.) Könczöl István leveleiből a frontélet mindennapjairól, a sebesült katonák szenvedéseiről kapunk szemléletes képet. „Édes feleségem a hozám intézett soraidat megkaptam 25-én, értem soraidból, hogy már szeditek a kukoricát és a szüretis meg volt ere kukoriczat sehol nem lehet látni se szőlőt csak krumplit az se az a fajta ami nálunk van ojan fehér a haja ha megmossa az ember mint a gyolcs azt eszük minden nap sülve fölve mert van elég és azal kirakjuk a tetvest mer a főzelék este regei csak egy kis kávé délbe van húsleves főzelék és 2 deczi bor, most dolgunk nincs sémi mert rezervába vagyúnk kint a parkp- latczon egy major mellett csak az a baj hogy már nagyon hűss az idő és éjei hideg van a sátor alatt..." (1916. november 26.) „Édes Feleségem tudatom veletek soraim által hogy a csomagot amejben a Villanylámpa volt megkaptam kalb
