Kalicz Nándor: A medinai kora neolithikus leletek (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 10. 1972)

festett kerámia a Dunántúlról csak a lengyeli kultúra anyagából volt ismeretes, így ez az egyetlen töredék nem keltett különösebb figyelmet. A kutatás általában a lengyeli körhöz tartozónak vélte. (I. t. 2). A szerencsés véletlen folytán ez a töredék a háborús pusztítás után is megmaradt, és módunkban volt alaposabban megvizsgálni. Első pillanatra is megállapítható, hogy az edény töredék technikai kivitele, formája, festésének jellege és mintája teljesen idegen a lengyeli körtől. Ügy tűnik, hogy egy talpas edény töredéke, anyaga pelyvás és igen gondosan simított, erősebb égetésű, mint a lengyeli edények általában. A festése pedig égetés előtti monochrom festés. Sárgás-vöröses alapon széles sávú fekete vagy barna spirálminta látható a töredéken. Wosinszkyt valószínűleg az tévesztette meg a festés megítélésénél, hogy a széles sávon észrevehetőek az ecsetvonások is, és ez tónusegyenetlenséggel jelentkezik. A festés azonban semmiképpen sem volt polichróm. Hogy a nyanyapusztai edénytöredék korai neolithikus, és a medinai típusú edények körébe tartozik, azt nemcsak a fenti, a lengyeli kultúrától teljesen eltérő jellegzetességei, hanem az utóbbi években talált kitűnő- korai neolithikus párhuzamai is bizonyítják. Elsősorban Vinkovci Starcevo-korú rétegének széles sávú, spirális festésű edényét említhetjük.

18 Hasonló lehet több jugoszláviai lelőhely (Tecic, Zelenikovo, Crnokalacka Bara stb.) festett kerámiája között is.

19 Sőt még a bánáti Liubcova Starcevo-anyugában is előfordul ilyen spirális festés, amelyet az ásató késő-Starcevo-korúnak határozott meg.

20 Medina és Harc-Nyanyapuszta leletei ugyanazon egykorú típusnak a képviselői, s a Dunántúlon néhány szórványos lelet még valószínűleg ehhez a körhöz sorolható. A szekszárdi múzeum Kiskányáról is őriz például alacsony csőtalpakat.

21 A párhuzamok még hitelesítő ásatások nélkül is kétségtelenné teszik, hogy a medinai leletek a Körös-Starcevo körrel függnek össze, és valószínűleg ennek a körnek a nyugati (Starcevo) ágával voltak érő-teljesebb kapcsolatban (Vinkovci, Gornja Tuzla stb.) Az ezt a típust létrehozó elemek délről a Duna mentén juthattak a Dunántúl délkeleti részére, méghozzá a Sió völgye mentén. Ez a völgy az egész neolithikum idején a déli elemek legfontosabb közvetítő útvonala volt a Dunántúl belseje és észak felé. A későneolithikus Sopot-Bicske jellegű kerámia is a Sió és a hozzá csatlakozó Sárvíz vonalán jutott a Dunántúl északi részére. Medina és Harc-Nyanyapuszta is ugyanebben a folyóvölgyben fekszik. A Medina-típusú leletanyag ugyanolyan szerepet játszhatott a Dunántúl korai neolithikumának, azaz a dunántúli vonaldíszes kerámiának a kialakulásában, mint Északkel et-Maggyarországon a szatmári csoport játszott az alföldi vonaldíszes kerámia kialakulásában.

22 A különbség abban mutatkozik hogy a szatmári csoportban inkább a Körös elemek, tehát a Körös-Starcevo kör keleti ágának az elemei jutottak túlsúlyra, azok érvényesültek. A medinai típust létrehozó elemek a helyi későmezolit őslakossággal találkozhattak, és hatásukra jött létre a korai dunántúli vonaldíszes kerámia. Ebben a folyamatban azonban a helyi tényezők olyan szerepet játszottak, hogy fejlődésükben a déli kultúrkörtől (Starcevo-Körös, illetve Vinca) függetlenítették magukat, és települési formájuk, gazdasági berendezkedésük, társadalmi és családi szerkezetük, anyagi kultúrájuk a középeurópai körhöz kapcsolódott. Ennek oka H