Mészáros Gyula: Wosinsky Mór és a szekszárdi múzeum (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 6. 1966)

Wosinsky Mórt férfikora és hatalmas fizikuma teljében, tudományos alkotó képessége csúcsán, életének 53. évében érte a halál. Korai távozása nagy veszteség mind a magyar, mind az egyetemes régészettudomány számára. Hivatásának teljesítése közben, a múzeum fűtetlen előadói termében szerezte végzetes betegségét, az akkor még nehezen gyógyítható tüdőgyulladást. Idézzük itt a nagy alkotó utolsó írását. Pénzügyi döntést igénylő okirat ez, Vas megyének a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőjéhez, Wosinsky Mórhoz benyújtott 1907. évi költségvetése. Wosinsky súlyos betegen vezeti rá intézkedését. Idézzük befejező, alig olvasható sorait: „Bocsánat a kuszált írás, négy nap óta 41 fokos láz gyötör, influenzával, csak nehezen támolyogtam az asztalhoz. Egy hét múlva talán munkaképes leszek. Szekszárd, II. 19. Wosinsky Mór." E sorok papírravetése után harmadnapon már ravatalán feküdt, az ország egyik legértékesebb közgyűjteményét s a tudományos eredmények sorát hagyva örökül. Hallgassuk meg most, mit mondanak Wosinskyrói, a régészről magyar tudós társai: , I Dr. Alföldi András egyetemi tanár: „A magyar régész tudósok között világviszonylatban is a legelőkelőbb helyet foglalja el Wosinsky, akinek pedig igen sok meg nem értéssel kellett küzdenie. Egymaga kutatta át a történelem előtti idők adataira vonatkozóan egész Tolna vármegyét. Kivételes tehetségével és energiájával külföldön is olyan elismert szaktudóssá művelte ki magát, hogy honi műveltségünknek nemcsak erős pilléreket emelt, hanem az elmúlt nemzedékek prehisztorikus eredményei között az övéi bizonyultak a legmaradandóbbaknak." Dr. Tompa Ferenc egyetemi magántanár megemlékezése: „Wosinsky tudós volt a szó szoros értelmében és magánszorgalomból olyan óriási tudásra tett szert, hogy annak révén szoros összeköttetésbe léphetett a világ legnagyobb történelemtudósaival. Wosinsky a magyar tudományos világ nagy értéke. Lengyeli munkássága mérföldkő az egyetemes tudományosságban. A különböző őskori provinciáknak olyan anyagát ismertette, amire egyetlen magyar kutató sem tudott, vagy nem mert vállalkozni." Megismertük Wosinskyt, mint európai hírű tudóst. Kíséreljük meg, ha lehetséges, közelebbről megismerni őt, mint embert, a reá vonatkozó írásos emlé^kek: a kortársaktól származó nyilatkozatok nyomán: Haugh Béla feljegyzése 1907-ből: „Dolgozott a közért, a közművelődés érdekében, de arra nem ért rá, hogy magáért is tegyen valamit, ő maga nem kért soha semmit. De ha hozzá fordultak, mindent elkövetett, hogy segítsen, s ezért nem számított hálára." Kacskovszky 1908-ból kelt megemlékezése: „Sokszor megesett, hogy egész héten át a káplánra bízta a plébánosi teendőket, ő meg a megyének hol ezen, hol azon a részén kutatott." Többek között ez is kihívta egyházi felettesei roszszallását. ; 6