Mészáros Gyula: Wosinsky Mór és a szekszárdi múzeum (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 6. 1966)

rendezési adatok nem szólnak ebből az időből. Múzeumunk kapui 1902-ben tárultak fel a múzeumlátogató közönség előtt. A közgyűjtemény elsősorban régészeti jelleggel bírt. Maga a palota a vármegye tulajdona, fenntartásáról is a megye gondoskodik, az alapító okirat szerint. Az építkezés költségeinek oroszlánrészét azonban az állam vállalta. Az első évek látogatottságáról szóló adatok elvesztek. Wosinsky halálának évében, 1907-ben, 7325 fő volt a múzeumlátogatók száma. A múzeum csak szerdai és vasárnapi napokon volt nyitva, összehasonlításképpen megjegyezzük, hogy 1963-ban, hetenkénti 6 félnapos nyitvatartás mellett 15 904-en, 1965-ben pedig, ugyanannyi teljes napos (8 órás) nyitvatartással 19 983-an látogatták múzeumunkat. A múzeum — akkori hivatalos nevén Tolnavármegyei Múzeum — kiállításokon kívül ismeretterjesztő előadásokkal is bekapcsolódott a népművelő munkába. Wosinsky a múzeum nagytermében tartotta, előadásait. Ilyen alkalmakkor diavetítést is alkalmazott. Az előadások azonban nem jártak a kívánt sikerrel. Előfordult, hogy érdektelenség miatt az előadást el kellett halasztania. A munkások számára a munkásgimnáziumban tartott előadások azonban mindig népesek voltak. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület 1913-ból származó Évkönyvében többek között arról értesülünk, hogy az egyesület Múzeumi Szakosztállyal és külön Ismeretterjesztő Szakosztállyal is rendelkezik. Wosinsky Mór elsősorban régész. Tudományos munkái közül több korszakalkotó jelentőséggel bír. ő hívta fel elsőnek a figyelmet a megye területén kimutatható őskori kultúrák és a Közel-Kelet, valamint Dél-Európa hasonló fokú műveltségei közötti kapcsolatok meglétére. Értékes munkája a bronzkori mészbetétes edényművesség technikájának ismertetése, valamint „Tolna vármegye története" című, kétkötetes régészeti munkája. Mint egyházi személy, Biblia-kutatással is foglalkozott, és elsősorban itt is mint tudós nyúlt a kérdéshez. Bejárta a bibliai történetek színhelyét; útjáról „Keleti utam" című munkájában számol be. Félig vallási, félig természettudományos és történeti vonatkozású felolvasásaiban fejti ki álláspontját. Ilyen tárgyú felolvasásai voltak: A jégkorszak és a vízözön, Babilónia, Assiria és a Biblia stb. Wosinsky Mór 1895-ben részt vett a Zichy-féle középázsiai expedícióban; Tiflisz, Baku, Bokhara és Szamarkand voltak főbb állomásai. A tervezett ásatásokra nem sikerült engedélyt szereznie, de azért nem maradt Kelet világának egyszerű szemlélője. Értékes naplója és egyéb úti jegyzetei azonban sajnos nem maradtak ránk, nem vészelték át a második világháborút. Wosinsky Mór, mint korának nagyműveltségű polihisztora, múzeumalapításával, ősrégészeti vonatkozású felfedezéseivel, a hazai és külföldi tudós gárdával kiépített tudományos és személyes kapcsolataival nemzetközi tekintélyt szerzett a magyar muzeológia számára. Méltán nyerte el több külföldi tudományos intézmény elismerését és kitüntetését, valamint saját hazája tudományos köreinek megbecsülését. Utóbbinak beszédes jele tiszteletbeli akadémiai tagsága, valamint az a tény, hogy 1901-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőjévé nevezik ki. 61 vidéki múzeum tartozott ekkor felügyelete alá. Kitüntetés volt ez a magas megbízatás nemcsak Wosinsky és múzeuma, hanem Szekszárd város számára is. 5