Mészáros Gyula: A szekszárdi múzeum hetven éve 1895-1965 (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 5. 1966)

9. kép. Muzeológusok dolgozó szobája (1965. évi felv.). kiállítási teremsortól. Ugyancsak különválasztotta a földszinti termek nyugati tagját raktár létesítése céljából. A múzeumot ért pusztulások idejétől: 1944. végétől 1951-ig állandó kiállítás a múzeum épületében nem volt. 1947-től egy-egy megtisztított teremben időszaki kiállításokat rendeztek. Továbbra is helyreállítást igényelt az emeleti teremsor és a földszint legromosabb, délkeleti sarokterme, leszakadt padlójával és mennyezetével. Ezek az épületrészek egyelőre ideiglenes raktárakként szolgáltak. Kezdetben egyes helyi szervekkel kellett sokat harcolni, hogy a múzeum megszabaduljon a kényszerű raktározások terhétől: a kiállítási termekbe ömlesztett gabonahegyektől, melyek a rágcsáló kártevők súlyos elszaporodását idézték elő. Amikor ez megtörtént. Tolna megye államosított kastélyaiból és a szerzetesrendek épületeiből a múzeumba szállított berendezési és műbecsű tárgyaknak, továbbá a könyvtáraknak kellett helyet biztosítani. A nemzeti vagyont képező értékes anyag mentését dr. Hadnagy Albert levéltári igazgató végezte a megye területén. Az állandó kiállítást dr. Radnóti Aladár régész, akadémikus irányítása mellett, 1951 első felében rendezték meg. A földszinti folyosón a kőtár, három teremben a régészet az őskortól a ,.mohácsi vész"-ig és a Tolna megyei szőlőművelés története, a negyedik helyiségben pedig a „sárközi szoba" került bemutatásra. Az emeleti folyosón a múzeum iparművészeti anyagának kiemelkedő darabjait mutatták be, míg a három középső teremben a Szépművészeti Múzeutól kölcsönzött festményekből képtárt nyitottak. Ezen új rendezvények átadására. 1951. augusztusában került sor. A múzeum dolgozóinak létszáma a felszabadulás és az állandó klállítás11