B. Thomas Edit: Római kori háziszentély leletek Tamásiból (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 4. 1963)

villáknak, melyek közül egyik-másiknak a helyét a felszíni törmelék is jelzi, a feltárása még nem kezdődhetett meg. Megismerésük és a bennük rejtőző tárgyi anyag az itt bemutatott leletek után következtetve még sok meglepetést tartogathat. Az első tamási leletegyüttes 1941-ben került elő a község DK-i szélén az ú. n. Szőlőhegy lábánál a Koppány folyócska völgyében az egykori római út mellett. A leleteket találó telektulajdonos, Kovács Ferenc, még emlékezett arra, hogy a régiségek kb. 2,5 m mélyen feküdtek, a leleteket tartalmazó fölcf kevert volt és fekete színével erősen elütött a környező sárga földtől. Megfigyelése szerint a régiségek gödörbe rejtve feküdtek a megtaláláskor. Épület alapfalat, vagy épületből származó törmelékanyagot a közelben nem találtak. Csalog József a helyszínen a tárgyak lelőhelyén hitelesítő ásatást végzett, de ez sem hozott a felszínre épületmardványokat, tehát valószínű, hogy egy házi szentély elrejtett kultusztárgyaira találtak rá.

3 A háziszentély szobrainak valamilyen veszély előli gondos elrejtése egészen természetes dolog, mert a római famíliában a legnagyobb fájdalmas veszteségnek számított a háziistenek bármilyen okból való elvesztése, vagy elpusztítása. Mindenekelőtt egy istennő bronz szobra vonja magára a figyelmünket Az ülő istennő képmása 33 cm magas. (1. kép) Törzse üregesen öntött, karjai tömörek, szinte mereven szembenéz a szemlélővel. A szoborral egybeöntött jobb kar könyökben meghajlik, kezében paterát tart. A külön darabban öntött bal kar kezében bőségszaru látható. E kart közvetlenül a könyök alatt csapolással, illetve egy vas szegeccsel és forrasztással erősítették a szoborhoz. Az istennő testén magaskötésű öv fogja össze a ráncokba szedett inget. Fejéről a bal oldalon velum omlik a vállára, amelyet diadém rögzít. A szabadon maradt jobb vállon jól megfigyelhető az ing öt gombbal összefogott ujja. A lábfejek fele látszik csak ki a ruha alól, a pántos saruk azonban jól megfigyelhetők. A fejen a szem kivájt pupilláit és a diadém középső félhold alakú mezejét ezüst lemez borítja. (2. kép) Az istennő ülő alakja és a hátsó oldalán látható bevágás elárulják, hogy eredetileg trónuson ült. (3. kép) A támlás és karos trónus ugyancsak előkerült. Magassága 27, szélessége 20,4, mélysége 6,8 cm. Elő- és hátlapja külön öníö.t, 4,2 mm vastag bronz lemez, melyet az ülő lap és hat esztergályozott pálcatag, valamint alul két szegecselt léc tart össze. A tányérszerű és rozetta alakú rátétek külön darabokban készültek és ezeket szegecseléssel erősítették fel. A támla lemeze kifűrészelt díszítésű, a tetején felforrasztott voluták külön darabból valók. Ugyancsak külön készültek a trónus ülőkéjének szélén látható drapériák is. (4. kép) Előkerült az a bronz alapzat is, melyen a trónus eredetileg állott. A talapzat 6 cm magas, felül 23,6x22,4 cm nagyságú, alul 25,5x25,1 cm. Oldalait és tetejét egyaránt 5,5 mm vastag bronzlemezből forrasztották egybe. Fedőlapja 0,45 cm-el, talpa 1,1 cm-el áll ki az oldalfalak síkjából. A talapzat alsó 3 C s a I o g J., Arch. Ért. 1944-45. 193 skk. 6