B. Thomas Edit: Római kori háziszentély leletek Tamásiból (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 4. 1963)

Az alak felépítését illetőleg ritkán tapasztalunk archaizáló ruhás szobroknál ilyen mérvű plaszticitást. A látszólag merev archaizáló viselet alatt a szigorú függőleges sűrű redők között átvillannak a valószerű testformák. A bőrből vagy fém lapokból készült pikkelypáncélt a női test idomaihoz alakítja a művész, megtagadva anyagszerűségét és ezzel a látszólag merev anyaggal a testet még jobban kihangsúlyozza. Különösen szembetűnő ez a hátközép és a csípővonal megmintázásánál. (10. kép) Az aegis szélén tekerődző kígyók, a zárt figura egységét kissé megbontják, amivel a szobor merevsége kissé feloldódik. Az aegis Gorgó feje archaikus előképekre megy vissza. A leírásból is kitűnik, hogy Athena szobrocskánk több korszak stílusjegyeit viseli magán, az archaikus hagyományok és a későhellenisztikus jegyek előnyösen keverednek benne. Legkorábbi előképe az aeginai Aphaia templom Athenája, a kis bronzok között csak igen távoli párhuzamokra akadunk. A virunumi ásatásokból származó ú. n. bécsi Amazon

12 az a műalkotás, amely a legközelebbi rokonságot mutatja az itt ismertetett Athena szoborral. Meghatározásunk szerint a tamási Athena szobor az Antoninus PiustóF Marcus Aureliusig terjedő időben a II. század második harmadában keletkezhetett.

13 Hátra lenne még a készítő műhely, vagy a másoló művész meghatározása. Valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha Athena szobrocskánkat itáliai művész alkotásának tartjuk. Hozzánk legközelebb Virunumban működött olyan szobrászati műhely, amelyben feltehetően itáliai mester klaszszikus és attikai szobrokat másolt. Fel kell vetni itt a kérdést: a virunumi műhellyel lehetett-e esetleg kapcsolata szobrocskánknak, vagy pedig közvetlenül Itáliából került hozzánk? Ma már ezt nem lehet eldönteni teljes bizonyossággal, de mindkét esetben kétségtelen az itáliai eredet, hiszen a virunumi műhely műalkotásai sem provinciális alkotások, hanem valószínűleg egy jó képességű vándor mester művei, melyek helyben helyi anyagból készültek. Az első (1—8. kép) és a második (9—10. kép) tamási lelet földbekerülési, vagyis elpusztulási idejének meghatározásához vegyük még tekintetbe azt a két katonai elbocsátó okmányt, diplomát, amelynek egyike 1942-ben,

14 a másik 1943-ban

15 Tamási közelében, Regölyben került elő. Az első diplomát az eraviscus törzs-beli Reidomarus, a másodikat'az asalus törzsből származó Fuscus kapta. Nem a két elbocsátott katona törzsi viszonyait kívánjuk vizsgálni, hanem csak azt jegyezzük meg, hogy a II. század közepén a beállott nyugalmi állapotban ez a két elbocsátott bennszülött katona nem véletlenül tért vissza erre a vidékre és telepedett itt le.

1(i Tudjuk, hogy a regölyi földvár a Kapós völgyében az őslakosság egyik központja volt. A diplomák lelőhelyein mindenhol konyhahulladék, cserépdarab és faltörmelék hevert a fel12 P r a s c h n i k e r, K.-K e n n e r, H. Bäderbezirk von Virunum. (Wien 1947) 84 sk. 13 V. ö. Thomas E., i. m. 173. 14 Alföldi A.-C s a I o g J., Arch. Ért. 1943. 100 skk. 15 C s a I o g J., Arch. Ert. 1944-45. 198. skk. * Radnóti A.-B a r k ó c z i L, Acta Arch. Hung. 1951. 1951. sk. 16