Vértes László: A Szekszárd-palánki jégkorvégi őstelep (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 3. 1963)

Az eszközökhöz mérten a megmunkált és meg nem munkált szilánkok mennyisége igen csekély a megszokott őskőkori telepek szilánkanyagához képest. Ez is a fenti megállapítást valószínűsíti, s arra enged következtetni, hogy az eszközöket jórészt készen hozták erre a telepre. A iszapolás során gyűjtöttünk azonban néhányszáz igen apró, 2-3 mm-nél kisebb szilánkot, ami viszont azt igazolja, hogy a legszükségesebb eszközjavító és átalakító munkát a helyszínen végezték el. A telepet tehát egyfelől nem használták állandó lakhelynek, másfelől azonban nem is csak futó vadásztanya, hanem a nyári hónapok tartamára terjedő átmeneti lakóhelyük volt. A tűzhelygödrök rétegesek voltak; az eszközök száma a feltárt területhez képest viszonylag sok. Mindebből arra következtethetünk, hogy évről-évre visszatértek ezekre a vízparti nyári tanyahelyekre. Ilyenkor az eliszaposodott tűzhelygödröket kitisztogatták és szárnyékaikat az előző esztendei helyeken állították fel ismét. Az általunk feltárt terület csak a hajdani telep egyrészét foglalja magába. Amint az 1960-as megfigyelések mutatják, a telep kiterjedése meglehetősen nagy volt. Emiatt aligha tudunk az itt lakó embercsoport nagyságára következtetni. Egyetlen adatunk, hogy egy megközelítőleg 60 m

2-es területen, durván félköralakban 6 tűzhelyet találtunk. A kovaelőfordulás mindig a tűzhelyek közvetlen környékére koncentrálódik. Az egyes kovacsomópontok közötti terület meddő; itt legfeljebb az iszapoláskor kerültek elő szórványosan 1—2 mm-es kovaszilánkok. Amennyiben ennyi megfigyelésből egyáltalán merészkedhetünk következtetéseket levonni, azt mondhatjuk, hogy ezen a telephelyen egy nagyobb egység kisebbekre tagolódott, s ezek különálló csoportokban, de egymástól nem nagy távolságra állították fel sátraikat. Tehát vagy egy törzs sátrai álltak nemzetségek szerinti csoportosításban, vagy egy nemzetségé családok szerinti csoportokban. (Szekszárd-Palánk leleteiről részletes tanulmány német nyelven a Swiatowit 24. köt. (1962) Warszawa, 159-230. oldalán jelent meg Vértes L, Kriván P., Krolopp E. és Stieber J. tollából.) , 11