Vértes László: A Szekszárd-palánki jégkorvégi őstelep (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 3. 1963)
gozta fel a begyűjtött réteg mintákat. Megállapítása szerint a kultúrréteg feletti szint valóban löszös. Ez felhetőleg a legutolsó löszképző időszakból, a fiatalabb driászból származik. A mintegy 3700 db csiga feldolgozását K r oI o p p E. végezte. A csigák javarésze lassan folyó sekély vízre jellemző vízi faj. A löszös rétegekben azonban még megvannak a pleisztocén löszcsigáknak képviselői. Mind a csigafaunát, mind a kisebb méretű szilánkanyagot a kultúrréteg teljes átiszapolásával nyertük, amit a Sió közelsége miatt sikerült megoldanunk. (2 mm-es lyukméretű szitát használtunk.) A gerinces fauna vizsgálata meglehetősen semmitmondó. Az emlősök közül hód, tulok és szarvas, a halak közül ma is élő fajok maradványai kerültek elő (meghatározásukat Bökönyi S. és Béri n key !.. végezte). Stieber J. határozta meg a bőséges faszénanyagot. Valamennyi a nyárfa (P o p u I u s) szenének bizonyult. Ez a lombos faj egyike volt a posztglaciális klimamegváltozás után az első előretörő lombosfáknak. Sajnos a pollenvizsgálat nem járt kielégítő eredménnyel (végezte K r i v á n n é, H utter E.), s csak néhány fűfélét jelzett a löszös rétegből. Vizsgálataink közül legfontosabbnak tekinthetjük a heidelbergi rádiókarbon laboratórium (K. O. M ü n n i c h professzor) által elvégzett C 14-vizsgálatot. Eszerint a szekszárdi lelet abszolút kora 10,350i500 év, azaz I. e. 8,400±500 rádiókarbon év, ami megfelel a fiatalabb driász időszaknak, az egyéb vizsgálatok által is meghatározott kornak. A szekszárdi ősember tehát közvetlenül a jégkor legvégén, a posztglaciáüs időszak küszöbén élt. Eszközkészlete alapján az őskőkorhoz kell leleteit csatolnunk, de mind abszolút korban, mind eszközeit tekintve közvetlen átmenetet képez a késői paleolitikum és a mezolitikum között. Ha tipológiai alapon igyekszünk megkísérelni, hogy a hasonló korú környező államokbeli származási kapcsolatait kiderítsük, a következőkre jutunk: Valamennyi környező állam területén megvannak a mienkhez hasonló késői paleolit-mezolit leletek. Azonban valamennyinek megvan a maga helyi színezete, amely a miénktől megkülönbözteti, fgy pl. az élesen elhatárolt Ukrán Köztársaságbeli leleteknél a ferdén csonkított pengéken készült árvésők, a lengyelországi leleteknél a mindenüti: tapasztalható — Szekszárdon teljesen hiányzó — swidry jelleg, stb. Megegyezést mutat azonban a szekszárdi anyag azzal a csoporttal, amelyet a l( südmoldanubischeGrupp e", vagy „mittelda nu bische Gruppe" néven foglalnak össze. Ebbe tartozik a ún. Wottawa kultúra és azok az ausztriai leletek, amelyeket Horn-Galgenberg anyaga képvisel leginkább. Valószínűnek tűnik, hogy a szekszárdi lelet mindezeknél idősebb lévén, közvetlenül genetikus előzményüknek tekinthető. 9