Mészáros Gyula: Honfoglaláskori sírlelet Nagyszokoly határából (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 2. 1962)

18—25 cm mélységben az úttest szintje alatt már előbukkant a kiszántott sír rétege: apróra zúzódott emberi csonttöredékek, szétszórtan, recens edényés öntöttvas-darabokkal keverten. A réteget gondosan átvizsgálva, abból vas nyílhegy tövisének töredéke és egy vékony ezüst pénzdarab került elő, utóbbi három helyen átlyukasztva, de egyébként teljesen ép állapotban. Ezenkívül két emberi zápfogat és néhány szárcsont-töredéket emeltünk még ki a törmelék közül. A váz helyzetét a kevés nyomból meghatározni már nem lehetett. Csupán magát a sírfoltot rögzíthettük. Vörösmarti szerint a törzs a koponyával nyugati irányban feküdt, tehát arccal keletre nézett. A mellékletek elhelyezésével kapcsolatban mindössze annyit sikerült megfigyelnie, hogy a „karperec a balkar egyik felmeredő csontján volt." A leletanyag ismertetése: Érmek. A vékony ezüstlemezből vert négy darab érem Provencei Hugótól származik (926—945). Ezek közül az 1956-ban előkerült három példány mindegyike törött, részben hiányos (1—3. ábra). 1—4. Provencei Hugo (926—945) ezüstpénzei. 1/1 1—4. Silbermünzen von Hugo Provence (926—945) • Az uralkodó nevét feltüntető oldalon a négy érem belső terét azonos motívum: körkeretben elhelyezett egyenlő szárú kereszt tölti ki, melynek szárai hármas, hegyes sziromlevélkében végződnek. A szárak közeiben pontdísz. Az ellentétes oldalon — ugyancsak mind a négy példányon — azonos rajz: a háromszögű oromzatos Karoling templom stilizált ábrája látszik. Itt a körirat — melynek teljes szövege a Szekszárd: Pétre dűlői sírlelet egyik érmén 4