Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához
A köznemesi sorban maradt helyi középbirtokosok kapcsolatát báróvá előlépett rokonaikkal, birtokos társaikkal a rangemelés lényegében nem befolyásolta. Helyben lakó képviselői a táblabíró világ megszokott életét élték, fiaik a rangos nemesi családok kiszabott útját járták. így lett pl. alszolgabíró az 1840-es évek elején báró Dőry Lajos, s nem befolyásolta viszonyukat a magasra ívelő, a szükebb pátriából elszólító karrier sem. Báró Hrabovszky János altábornagy, a kajdacsi szomszéd 1844-ig, annak haláláig levelezésben állt Csapó Dániellel. A tábornok meghitt hangú, tegeződő levélben fejezte ki részvétét Bezerédj Istvánnak felesége elhunyta alkalmával.23 Kedvezőtlenebb volt az idegen eredetű, később honosított, ám birtokkal vagy más tőkével nem rendelkező hivatalnok vagy katona arisztokraták poziciója a megyei nemességgel szemben. Beépülésük csak szerencsés esetben sikerülhetett a helyi nemesi társadalomba. A bonyhádi uradalom kisebb felét birtokló Kliegl nemzetségbe házasodva szereztek helyi pozíciókat a báró Wimmersperg család tagjai. Az 1850-es években báró Ricci vette feleségül a már tönkrement és időközben elhunyt Dőry Sándor egyik leányát.24 Erősítette a vagyoni és rangbeli különbségeken átívelő nexust a gazdálkodás és hitelezés is. Csapó Dániel 1821-1832 között vezetett pénztárkönyve ugyanolyan szerteágazó kapcsolatrendszerről árulkodik, mint levelezése. A köznemesi birtokosok mellett pénzt kölcsönzött a gróf Festetics árváknak, báró Rudnyánszky Pálnénak, pénzt vett fel báró Mengentől, gróf Corethtől, fát adott el báró Rudnyánszkynénak és vett gróf Festetics Leótól. Cserébe 364 db anyabirkát adott el neki, további 301 db-ot pedig báró Podmaniczky Mihálynak.25 Összességében a térben meglehetősen behatárolt, korlátozott számú adatunk csak részben támasztja alá a Mocsáry által tolmácsolt közvélekedést a főnemességnek a társadalom többi rétegével szembeni elzárkózásáról. A leginkább érintett mágnások éppen a forradalom előtti évtizedekben kezdeményeztek óvatos nyitást politikailag és társadalmilag a jómódú, a megyéket irányító földbirtokosok felé. Az idézett szerző által fertálymágnásoknak nevezett, a nagybirtokos arisztokrácia és a táblabírák között elhelyezkedő réteg tapasztalataink szerint sokkal inkább beágyazódott a helyi földbirtokosok világába annál, hogysem valóban elzárkózhatott volna előle. A sznob törekvéseknek az is eleve gátat szabott, hogy vágyaik tárgya, a mágnás - mint azt Mocsáry is hangoztatja - távol élt birtokától, sőt az országtól, s a fényes, ám meglehetősen költséges világba aligha követhették.26 így őket a megyei nemesség egy sajátos helyzetű csoportjának tekinthetjük, amelynek belső viszonyairól az alábbiakban szólunk. A birtokos nemesség tagjai kiterjedt kapcsolatrendszert ápoltak a megyén belül és annak határain túl is levelezés, személyes találkozások és társas összejövetelek útján. Csapó Dániel több tucat emberrel váltott több-kevesebb rendszerességgel levelet. A már említett arisztokrata családok mellett ott találjuk a Dőry, a Daróczy, Forster, Jeszenszky, Kápolnay, Bartal, Augusz, Egerer, Magyary-Kossa, Perczel, Vizsolyi család számos tagját. A társasági kapcsolatok fókuszában kétségkívül a megye állt, állandósuló székhelye kezdett egyúttal a társas élet központjává válni,27 hatóköre azonban messze túllépte a me23 TML Csapó cs. ir. Hrabovszky János levelezése Csapó Dániellel. 1820-1844., TML Bezerédj. cs. ir. Hrabovszky János levele Bezerédj Istvánhoz 1837. okt. 19. 24 GLÓSZ 1991. 21. TML PTSZ 111. 91./1856. közgy. ir. 260/1836. 25 TML Csapó cs. ir. Csapó Dániel pénztárkönyve. 1821-1832. 26 MOCSÁRY 1855. 97-103. 27 SZOMBATHELY 1928. 6-7. 92
