Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához
eredetileg 1 -2 tulajdonos kezén lévő jószágok számos - esetenként akár több tucat - részbirtokra oszlottak, s az egykori uradalmak helyén népes közbirtokosságok alakultak ki. Mindez nem csupán a köznemesi birtokosok anyagi pozícióit rontotta, de az aprózódás mértékétől függően újraírta a nemzetségekké bővülő családok vagyoni hierarchiáját is. Az utódok népes seregének kezén jelentéktelen részbirtokok halmazává vált a Perczel és Kliegl örökösök bonyhádi uradalma. Hasonlóan alakult a helyzet a nagyok közül a paksi, a kisebbek közül a némedi, görbői közbirtokosságban. Jelentős, de a felsoroltaknál kisebb mértékű volt az osztódás a gyönki, kajdacsi, miszlai, tengelici, csibráki, faddi, györkönyi, zombai és bölcskei uradalomban. Mindez kihatott az egyes családoknak a 18. századi birtokszerzések idején kialakult anyagi s közvetve társadalmi pozíciójára is. A változások legnagyobb vesztesei a Bonyhádot és a környékbeli falvakat birtokló Perczel és Kliegl örökösök, valamint a Pakson birtokos Daróczy és Száraz leszármazottak voltak, akik 1847-ben már 62-en osztoztak a családi birtokon. Teljesen eljelentéktelenedett az eleve szerény terjedelmű, Némedit birtokló Kiss, Barbacsy, Roboz, Torkos családok kezén megmaradt földterület. 1842-ben már 27 tagja volt a szintén a kisebbek közé tartozó görbői közbirtokosságnak, amelynek soraiban találjuk többek között a Csehfalvay, Miskey, Pozsgay, Divéky, Kajdacsy, Setéth, gróf Messey és Szluha családot. A nagyobb birtokméret, a viszonylag kevesebb örökös következtében anyagilag szilárdabb talajon álltak a Dőryek, a Gindly leszármazottak, a gyönki közbirtokosok, a miszlai Nemeskéri Kiss, a csibráki Jeszenszky, a kajdacsi Sztankovánszky, Hrabovszky családok. Ugyanakkor nem csupán az egyes, közbirtokosságokká terebélyesedő nemzetségek között módosultak a 18-19. században az anyagi erőviszonyok, hanem azokon belül is, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy általánosságban mondjunk ítéletet az adott birtoklási és rokoni körbe tartozó családok helyzetéről. így a kétyi közbirtokosságból kiemelkedett Eper- jessy István mintegy 1000 holddal, a györkönyiből Petrich György 1400 holddal. Köznemesi viszonylatban igen gazdagnak számított a gyönki Magyary-Kossa Sámuel 5500 holdas birtokával, kb. 2000 holddal rendelkezett ugyanitt Halász Lázár, 1500 holddal pedig Vizsolyi János. A határ negyed részének birtokában Sztankovánszky Imre volt Kaj- dacs legjelentősebb földesura. A faddi közbirtokosság három ágának sorsa is eltérően alakult. Az eredeti tulajdonos Béri Balogh család 2200 holdján 17 birtokos osztozott, míg a másik két harmadot egy tagban birtokolta gróf Széchenyi Lajos, illetve Bartal György. A bölcskei közbirtokosság belső viszonyait kevéssé ismerjük, ám a 680 holdas átlagos birtoknagyság arra utal, hogy a sorozatos birtokosztályok még nem deklasszálták az összes ide tartozót. Közülük a nagy múltú, a Zrínyiekkel is rokoni kapcsolatban álló Tahy család mintegy 2500 holddal rendelkezett. Ugyanakkor Nagy Lajos, az 1850-es évek megyefőnöke mindössze 150 holdas allódiumot és néhány jobbágytelket mondhatott a magáénak. Az örökösök számának radikális csökkentésével még időben fékezte meg a birtokaprózódást a tengelici közbirtokosság, 1500-2000 holdas jószágokkal szilárdan tartotta középbirtokosi státuszát a Gindly, Bezerédj, Csapó, Jeszenszky, báró Bésán család. Erőteljes differenciálódás következett be a Miszlán birtokos Nemeskéri Kiss nemzetségnél, ahol Pál, Fiume és a tengermellék kormányzója a családi birtokállomány fele, uno- kaöccsei pedig egyenként csupán 1/24 része felett rendelkeztek. Többszörös különbségek alakultak ki a Dőryeknél is, akik közül Miklós emelkedett ki a családi örökség 1/4 83
