Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához

Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához Történetírásunk sokáig hajlott rá, hogy a reformkorban bekövetkező politikai fordulatot közvetlenül a gazdasági helyzet változásaiból vezesse le. E felfogás szerint a mezőgaz­dasági termények iránti növekvő kereslet, a birtokgazdaság kiépítése ösztönözte, a birto­kos nemesség drámai eladósodásában jelentkező válság, amely a régi út követhetetlensé­gét szignalizálta, viszont kikényszerítette a társadalom rendi kereteinek lebontását, a gazdasági és politikai élet új, polgári alapokra helyezését. Ugyancsak e politika bázisának szélesítése, azaz a polgárosodás irányába mutatott a nemzeti függetlenség célkitűzése. E megállapítás alapvetően igaz volta ellenére is túlzottan leegyszerűsítő. Egyrészt a gaz­daságjelzései nem voltak egyértelműek, a tervezett reformok a birtokos nemességnek ép­pen a legválságosabb helyzetben lévő része számára nem ígértek megváltást szoronga­tott helyzetéből. így kézenfekvőnek tűnhetett a szó szerint talaját vesztő réteg számára, hogy ne adja fel egyetlen, még megmaradó tőkéjét, nemesi kiváltságait. A prosperáló bir­tokok tulajdonosait sem ösztönözte feltétlenül reformokra a jobbágyfelszabadítással be­következő tulajdonvesztés, a lemondás az addig ingyenes munkaerőről. így azután a liberális nemesség eltérő szociális helyzetű csoportjai akár végső áldo­zatként is felfoghatták a lemondást kiváltságaikról, amellyel hazájuknak, népüknek tar­toznak, hogy megfelelhessenek a nemzetalkotó, történelemformáló szerepükről alkotott önképüknek. A kor politikai légkörét körüllengő romantikus pátoszt nem tekinthetjük egy­szerűen a kordivat megnyilvánulásának, őszinteségében akkor sem kételkedhetünk, ha tudjuk, hogy állásfoglalásaikban, cselekedeteikben végső fokon érdekek motiválták őket. Ám ezen érdekek ellentmondásossága, a jövő bizonytalansága nem szolgált egyér­telmű iránytűként a kor embere számára. A birtokos nemesség reformkori politikáját vizsgálva nem állapítható meg közvetlen megfelelés a szociális helyzet és a személyes állásfoglalás között. Nem érvényesült va­lamely mechanikus determináció, az összetett, gyakran ellentmondásos érdekviszonyok a nemesi hagyományok és az újkeletű nyugati hatások, azaz a legtágabban értelmezett ne­mesi kultúra szűrőjén át érlelődtek politikai döntéssé. Ez a döntés szükségképpen meg­osztotta az addig nézeteiben viszonylag homogén, a politikában hangadó birtokos ne­mességet. 81

Next

/
Thumbnails
Contents