Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei középbirtokos nemesség körében (1830-1867)
Ez a jelenség legmarkánsabban egy területileg is körülhatárolható csoportnál, a tengelici birtokkomplexum és környékén figyelhető meg. Gindly Antal, Csapó Dániel, Magyari Kossá, valamint a Jeszenszky, Vizsolyi, és a Sztankovánszky családok nem, vagy csak nagyon kicsi, s rövid idő után törlesztett összegekkel szerepelnek a be- és kitáblázások nyilvántartásában. Ide sorolhatók a Bezerédjek is, akiknek 88 ezer forintos adóssága a családon belül, birtokvásárlás révén keletkezett. E családok mindenekelőtt a gazdasági erőfeszítéseket semmivé tevő, náluk is előrehaladott birtokaprózódásnak vetettek véget. Gindly Antalnak, Csapó Dánielnek, Bezerédj Istvánnak egyetlen gyermeke, örököse volt. Gazdasági sikereik azonban önmagában ezzel nem magyarázhatók. Az uradalom területe jórészt a Sárvíz árteréhez tartozott, másik felén pedig homokos volt a talaj, tehát a termelési adottságok közepesnél jobbnak nem mondhatók. Viszont egy-két órányira feküdt a birtok Tolnától, amely a szabályozás előtt a megye legforgalmasabb dunai kikötője volt. A leglényegesebb eltérés azonban a birtok jogviszonyaiban volt. A Dőry birtokon 285 'A jobbágy- és 319 zsellértelek volt, míg a vele azonos nagyságú tengelici uradalomhoz 47 'A jobbágy- és 41 zsellértelek tartozott, tehát alig 1/6 része.21 Ez azt jelentette, hogy ajob- bágyfelszabadításkor a tengelici birtokosok alig, a Dőryek viszont allodiális állományukkal megegyező nagyságú úrbériséget veszítettek. Az 1845-ös elkülönítéskor is kb. fele-fele arányban osztoztak a legelőn jobbágyaikkal.22 Atengelici birtokosok tehát 1/6 résznyi jobbágyi munkaerővel rendelkeztek 1848 előtt, többszörösen nagyobb allódiumaik megmunkálásához, mint a Dőryek. Ez szükségképpen kihatott gazdálkodásuk módjára is. A hatás kettős volt: a tengelicieknél részben ex- tenzívebb, a Dőryeknél részben intenzívebb gazdálkodásra ösztönzött. A nemesi birtokokon szokásosnál is több juhot tartottak a tengelici birtokosok: Gindly Rudolfnak például egyedül a felsőtengelici pusztán 4.361 birkája volt 1855-ben. A juhállományhoz képest még a kiterjedt legelőterület is kevés volt, s ezért a szomszédos községektől (Ger- jen, Fadd) is béreltek legelőt, illetve ugart. A Gindlyek merinó és mesztic juhokat tartottak, s egy klágenfurti textilgyáros szerint kiváló minőségű gyapjút termeltek.23 Ajuhok mellett marhákat hizlaltak és svájci tehenészetet is fenntartottak. A hatalmas mennyiségű állatállományt nem lehetett pusztán legelőn tartani, átteleltetésükhöz nagyarányú takarmánytermesztésre volt szükség. Ugyancsak a tengelici uradalomhoz tartozó, hasonló adottságú Bezerédj birtokon 1836-ban alig 1/3 részben termesztettek búzát, rozsot (599 hold), kétszer akkora területen (1148 hold) takarmánynövényeket és 236 holdon ipari növényeket (dohány, repce). A nagyszabású állattenyésztés mellett jelentős trágyázásra nyílott lehetőség, már 1830 táján is kb. 10 éves forgással dolgoztak, ami még évtizedek múltán is kiemelkedőnek számított.24 Gindly Rudolf birtokán az 1850-es évekre teljesen kiiktatta az ugart, a trágyázott földet zabos bükkönnyel vetették be. A munkaerő kérdése azonban a korszakon át mindvégig a gazdálkodás gerincét képező juhtenyésztés mellett sem volt megkerülhető. Megoldásként a szokásosnál nagyobb számú cselédet alkalmaztak (Alsó-Tengelicen pl. 40 fő),25 nagy számban dolgoztattak napszámosokat, részes művelésre adtak ki földet, amelynek fejében szántással tartoztak a pa21 TML MH 1641/1852. 22 TML közgy. ir. 1160/1845. 23 TML Gindly cs. ir. Gindly Rudolf lev. 112. d. 24 TML Bezerédj cs. ir. 5. d. DITZ 1869. 11. 25 TML Gindly cs. ir. Moresz János ispáni jelentései 77
