Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Hainer Ignác - A nemesi értelmiség a reformkori Baranyában
nia éppen nem kell, merő szokásból ily lélekvásárló és lelkeket vesztő orgiákat elősegít ”.114 A választások lezajlása utáni beszámolójában ismételten kikelt a lélekvásárlás, az itatás, a választók demoralizálása ellen. E szokás meghonosodásáért Szentkirályt hibáztatja, amely nem szégyenli hangoztatni, hogy szavazatait annak adja, aki a legtöbbet fizet érte. Baranya tisztviselőjelöltjeiben nincs meg az az erő, hogy ezt a súlyos igát lerázzák a nyakukról. A választás a borpatakokon kívül 9000 ft-ba került a tisztviselőségnek, mely pénzt a szentkirályi községházán tartották, majd a választás után szétosztották a szavazók között. Akadt egy nagy úr - írja tovább -, akinek fényes nevét a haza sokkal nemesebb hazafiúi áldozatoknál szokta tisztelni, ki nem átallott a lélekvásárlás sorompójába lépni, s a tisztikar némi szerepváltoztatásáért a bankot dupláztatta, 18 000 Ft-ot ígérve terve kiviteléért. A licitáció nem sikerült, mivel a szentkirályiak nem bíztak a sikerben, s csak ez esetben kapták volna meg az összeget, így maradtak az eredeti, de biztos ajánlat mellett. Hainer a bajt olyan súlyosnak ítélte, hogy azt a megyén belül orvosolni nem lehet, országos intézkedést tesz szükségessé. Számba veszi a lehetséges megoldásokat. A legradikálisabb, hogy minden férfi és nő legyen választó és választható. Ennyi embert aligha lehet megvesztegetni. Ezt a felfogást azonban Hainer sem osztja. Helyeselve idézi az alkotmányos államok gyakorlatát, ahol az általános választójogot cenzus korlátozza. Véleménye abban összegezhető, hogy ha már szűkíteni kell a választójogot - és erre szükség van - akkor ne néhány vagyontalan (nemes) kiváltságoltasson, a többiek kisemmizésével, ez anomália. Bár nem fejti ki, hogy - a polgári államokban már meghonosodott - vagyoni és műveltségi cenzust tartott volna kívánatosnak.115 Hainer a szentkirályiakat támadó cikkének hatására a községi nemesség álláspontját megváltoztatva a közteherviselés ügyében a nemesi adómentesség felszámolása mellett foglalt állást. Hainer ebből az esetből azt a felvilágosodás szellemében fogant, mint utóbb kiderült, túlzottan optimista következtetést vonta le, hogy puszta felvilágosítással, hajlamaik helyes útra terelésével „jó útra ” vezethetik a pómépet.116 Anakronisztikus lenne ezért az utópiáért szemrehányást tenni Hainemak. Utolsó tudósítását az 1843. évi első megyei közgyűlésről írta. Gömör megyének a nemesség állandó fegyverben tartására és gyakorlására vonatkozó javaslatához fííz megjegyzéseket. Nem utal a javaslat hátterére, hogy nyilván az egyre sürgetőbben követelt közteherviselés ügyét akarta keresztezni. Az inszurrekciót történelmi relikviának minősítette, amelyet nem érdemes feléleszteni. Míg a nép milliói még egy rozzant puskát sem tarthatnak, addig néhány százezer, jórészt műveletlen emberből álló kasztot akarnak fegyverben tartani - annyi mint egy gyermek kezébe borotvát adni.117 A választójoggal és az inszurrekcióval kapcsolatos fejtegetéseiből kiderül, hogy Hainer, a nemes már semmiféle érzelmi közösséget nem érez a nemesség többségét alkotó több százezres tömeggel, és az őket összekapcsoló jogi kötelékeket is elvágni igyekszik. Egyrészt tágítva, másrészt szűkítve a társadalom közösségi kereteit; feloldódva az ország minden polgárát felölelő nemzetben, elhatárolódva a vagyon és szellem kiváltsága jegyében. Polgári elvei a birtokos nemességet sem kímélik, ha személytelenül, osztályként tekint 114 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1842. aug. 29-szept. 5. 115 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1842. szept. 14. 116 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1842. nov. 28. 117 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1843. márc. 12-22. 60
