Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Hainer Ignác - A nemesi értelmiség a reformkori Baranyában
Mai szemmel nézve már furcsának, naivnak hat, hogy olyan, e szempontból semlegesnek tetsző dolgok, mint öltözet, tánc, társasági élet politikai tartalmat nyerhetnek. A nacionalizmus jelentkezése időszakában azonban a nemzeti tudat ébresztésének, terjesztésének egyik hatékony eszköze volt, amelynek segítségével olyan rétegekhez is eljuthattak, amelyek a közvetlen politikai agitáció számára elérhetetlenek voltak. Másrészt azonban magában hordozta a felszínes, üres magyarkodás veszélyét, amelyben a nemzeti külsőségek helyettesítették, és nem kiegészítették a nemzeti ügyért és társadalmi átalakulásért folyó küzdelmet. A nemzeti kaszinó azonban nemcsak a könnyű fajsúlyú szórakozások színtere volt, hanem a társadalmi érintkezés, a politikai véleménycsere fóruma is. Hainer írja, hogy a Pesti Hírlapnak küldött tudósításait elvbarátaival a nemzeti kaszinóban vitatta meg. Éppen a Pesti Hírlapnak küldött tudósítása nyomán a Pesther Tageblattal támadt polémia segítségével tekinthetünk be kissé a kaszinó belső életébe s ez adott alkalmat Hainernak arra is, hogy tisztázza a németséghez való viszonyát. A Pesther Tageblatt által kifogásolt hír az volt, hogy a kaszinó lemondott három német nyelvű újságot és helyette három magyart rendelt. Ennek nyomán az újság a pécsi kaszinót a német nemzetiség iránti gyűlölettel, irodalma iránti megvetéssel vádolta. Hainer - úgyis mint a kaszinó jegyzője - az alábbi választ adta a Pesti Hírlap hasábjain: A Kaszinó vállalja a hazafiságot, a nemzeti ügy pártolását, de nem viseltetik gyűlölettel egy nemzet vagy irodalma ellen sem. Különösen nem a német ellen, amelyhez a felvilágosodás, szabadság, polgáriság annyi szent lánca fűzi. „Ha volna agitáció, amely ellen visszahatással kellene lennünk, ez legfeljebb a pánszlávizmus lehetne, melynek fekete palástja alól csak a járom, a barbárság és a szolgaság torképei undorítanak. ” (Hainer a pánszláv ideológia jegyében lényegében összemossa a cári Oroszország hódító törekvéseit a szláv nemzetiségek küzdelmével, s az utóbbiban csupán e propaganda jelentkezését, az orosz cári politika eszközét látja.) „De azon nemzethez (a német), amellyel együtt harcoltunk a délkeleti barbár (a törökök) ellen, és amellyel együtt képezhetünk csak egy áttörhetetlen gátat az északkeletről fenyegető vész (Oroszország) ellen, amelytől a polgáriasulás első magvai szívódtak át hozzánk, mindaddig míg szupre- máciát gyakoroln i nem akar, s mire cosmopoliticai szelíd természeténél f ogva nem is törekszik, ezen nemzethez lehetetlen más, mint a sympátia érzésével vonzódnunk.”87 A Hainer által kifejtett felfogás lényegében visszhangja annak a koncepciónak, amelyet politikai pártállástól függetlenül ekkor szinte az egész magyar politikai közvélemény osztott, amely - stratégiai és történelmi okokból - nem kívánta megkérdőjelezni a Habsburg birodalomhoz való tartozásunkat, nézeteltérés legfeljebb Magyarországnak a birodalmon belüli közjogi állását illetően volt. Válasza második felében Hainer a laprendelésben bekövetkezett változásokat indokolja. Ebből kitűnik, hogy a kaszinó öt magyar nyelvű politikai hírlapot (Pesti Hírlap, Jelenkor, Hírnök, Világ, Erdélyi Hírmondó) és két irodalmi lapot (Athenaeum, Regélő), valamint két német nyelvű politikai lapot (Augsburger Allgemeine Zeitung, Wiener Zeitung) és egy szépirodalmi lapot, a Pester Tageblattot járatta. Kilátásba helyezte, hogy anyagi helyzetük javulása esetén nemcsak magyar és német, hanem más nyugati nemzetek lapjait is rendelni fogják.88 87TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH-nak 1841. dec. 17. 88 uo. 55
