Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A középbirtokos nemesség reformkori vezető szerepének gazdasági, társadalmi és közjogi alapjai
A nemesi reformmozgalom azonban aligha vezethető le kizárólag — utóbb illuzórikusnak bizonyult - anyagi reményekből. Szerepet játszott benne a Szent Szövetség egész restaurációs korszakára jellemző gyengeség és belső kétely, amely egy eleve vesztes csata utóvédharcaira rendezkedett be. A 18/19. század fordulójára lényegében megszűnt Magyarország fizikai, politikai és szellemi elszigeteltsége Európától. A köznemesi elit több nyelven beszélő, olvasott, tájékozott képviselői az arisztokrácia nyomdokain bejárták Európát, ám a kulturális sokk, amellyel ők is szembesültek, nem bénítólag hatott rájuk, ellenkezőleg, tettekre sarkallt. Erjesztő hatásuk nyomán a változó társadalmi hangulat a középbirtokosok szélesebb köreit is megérintette. Erről tanúskodik a birtokosság körében járvány szerűen terjedő jogi allodizációja az eddig úrbéres földeknek, amely azzal számolt, ami nyíltan sokáig kimondhatatlan volt: a jobbágyság elkerülhetetlen felszabadításával. A nemesség bevonva a harmadik rendet a nemzet körébe lényegében az etnikumot tette meg a rendiség helyett a társadalom új rendező elvévé, s ezzel közvetve maga is hozzájárult az immáron nemzeti alapú elkülönüléshez, s ami ezzel járt, új, konkurens nemzeti elitek színrelépéséhez. Vagyis a reformerek 1848-ban realizálódó programja liberális szabadságeszményével nem oldotta fel a szociális konfliktusokat, viszont a vele szorosan ösz- szefonódott nacionalizmus új, egymással versengő, sőt ellenséges közösségeket keltett életre, lehetővé téve a birodalom fenntartására törekvő Habsburgoknak, hogy immáron ne a parasztsággal, hanem az ország nemzetiségeivel tartsa sakkban a magyar nemesi elitet. Bár ennek az elitnek fűződtek bizonyos illúziói a jobbágyfelszabadításhoz, a polgári szabadságjogok biztosításához - nem csupán szociális, hanem nemzetiségi békét is reméltek tőle a magyar szupremácia elfogadásával - mégsem vádolhatok azzal, hogy gyanútlanul sétáltak volna bele a történelem által állított csapdába. A politikai programalkotók nem csupán a fenyegető veszedelem hazai és birodalmi, hanem nemzetközi vonatkozásaival is tisztában voltak, s úgy reagáltak, ahogyan egy megoldhatatlan dilemma előtt áll- ván az elitek szoktak: kételyeiket elhallgattatva járták kiszabott útjukat. Heroizmusa, eleve kudarcra ítéltsége ellenére sem volt küzdelmében Don Quijote-i, hiszen nem a múltba, hanem előre tekintett, s bukása ellenére mintegy önmagán felülemelkedve átlendítette Magyarországot a polgári világba. Fiainak, unokáinak nemzedéke pedig a dicső ősök jogán újabb száz évig kormányozhatta az országot és népét. IRODALOM DEGRÉ Alajos, Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt. In: Farkas Gábor (szerk.) Fejér Megyei Történeti Évkönyv. Székesfehérvár, 1973. 121-140. FÜLÖP Géza, A köznemesség műveltségének olvasmányháttere a felvilágosodás idején és a reformkorban. In: Szvircsek Ferenc (szerk.) Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. 1981. 103-111. GLÓSZ József, Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század első felében. In: Vadas Ferenc (szerk.) Wosinsky Mór Megyei Múzeum Évkönyve XVI. Szekszárd, 1991. 5-149. 35
