Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A nemesi hatalomgyakorlás alapjai és eszközei Magyarországon 1711-1848
sok között. A királynő nem tudta a nemesség uralmát megrendíteni, sőt az összeírás révén allodiális birtokállománya még bővült is, és a törvények és a császári sereg védelme alá került. Az abszolutisztikus állam megvetette ugyan a lábát a magyar társadalomban, de áttörésről nem beszélhetünk. A központi hatalom előretörése kis lépésekben előrehaladó folyamat volt, nem lehetett egy csapásra diadalra juttatni. Ezt II. József is megtapasztalhatta.10 A birodalom egységének és a társadalom modernizálásának igénye nála is összekapcsolódott. Mivel sem a katonai megoldás a század elején, sem a kifinomultabb eszközökkel megvalósított közvetett ráhatása a társadalomra nem vezetett a kívánt eredményre, adminisztratív úton akarta a rendiség gyökereit kitépni. Ez alatt az autonóm nemesi vármegyéket értette, melyeknek megsemmisítésére törekedett. Próbálkozása kudarcot vallott, sőt magát a birodalmat juttatta a szakadék szélére. Ismét megmutatkozott a rendi intézmények és a nemesi társadalom életereje. Kísérlete egyhangú elutasításra talált, még a protestánsok egyenjogúsítása, a jobbágyoknak személyében történő felszabadítása sem tudta az ellenállás zárt falanxát megbontani. Eljárásának a birodalom szempontjából még végzetesebb következménye a nacionalizmus felélesztése volt.11 A francia forradalom hatására a régi, egymást jól ismerő ellenfelek még egyszer egymásra találtak. A napóleoni birodalom bukása után ugyan újra fellángolt a régi ellenségeskedés, de a körülmények gyökeresen megváltoztak. A forradalom sokkja után a bécsi udvar nem merte újra kijátszani a „szociális kártyát”. A magyar rendek féken tartására egyre inkább a nemzetiségek felé fordult, amelyek a lakosság többségét képzeték. Fokozatosan megváltoztak a magyar rendek céljai és ideológiája is. A nemesség immár nem par excellence a nemzetnek, hanem a nemzet vezetőjének tekintette magát, amelyhez a nép is hozzátartozott. A reformmozgalom defenzívába szorította a bécsi abszolutizmust, s vissza akarta vonatni a birodalommal a birodalmi centralizáció felé tett, nehezen kivívott lépéseket. Ez csak a jobbágyok felszabadításának árán volt megvalósítható, s a liberális nemesség erre is késznek mutatkozott.12 így a látszólag véget nem érő küzdelem a nemzetek feletti birodalom és az országot képviselő rendek között eldöntetlen maradt; nem győzelem vagy vereség, hanem a megváltozott idők vetettek véget neki. Studien zum mitteleuropäischen Adel 3 Adel und Politik in der Habsburgermonarchie und den Nachbarländern zwischen Absolutismus und Demokratie München, 2011 A tanulmány eredetileg német nyelven Grundlage und Mittel adeliger Machtentfaltung in Ungarn 1718-1848 címmel jelent meg. A magyar változat a szerző fordítása. 10 FELHŐ 1970. 11-32. 11 ifj. BARTA 1978. passim 12 CSORBA 2000, 14-26. 73-76. 95-98. 30
