Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A nemesi hatalomgyakorlás alapjai és eszközei Magyarországon 1711-1848
A nemesi hatalomgyakorlás alapjai és eszközei Magyarországon 1711-1848 1711. május 1-jén a magyar felkelők, akik Rákóczi Ferenc fejedelem vezetésével nyolc évig tartó szabadságharcot vívtak a Habsburg dinasztia ellen, letették a fegyvert.1 A kapituláció megpecsételte a középkori független magyar állam sorsát, amely a 16. században már nem tudott az oszmán birodalom óriási nyomásának ellenállni, és ezért a hatalmuk tetőpontján álló Habsburgokat hívta segítségül perszonálunió formájában. Amikor a török hódítókat a 17. század végén kiszorították az országból, felmerült a probléma, mi történjen immár Magyarországgal. Elméletileg két lehetőség adódott: a független állam helyreállítása, illetve a betagolás a dunai monarchiába mint autonóm királyságot, vagy mint a számtalan örökös tartomány egyikét. Az az elképzelés, hogy a dinasztia a nehezen visszaszerzett országnak szabadságot ajándékoz, nyilvánvalóan nem volt reális. így a magyar közvélemény rosszat sejtett: A politikailag aktív magyar nemesség feltételezte a Habsburgokról, hogy az ország teljes alávetésére törekednek.2 Valóban voltak arra utaló jelek, hogy a Habsburgoknak ez a szándékuk. 1687-ben a magyar rendi országgyűlésnek le kellett mondania a rendi alkotmány két lényeges pontjáról, a szabad királyválasztásról és ellenállás jogáról az uralkodó alkotmányellenes rendeletéivel és tetteivel szemben. A központosító politika eszköze a hadsereg volt, amely inkább megszállóként, mint felszabadítóként viselkedett. A magyar állam törvényes hatóságait megkerülték, az országot gyakorlatilag a hadsereg és udvari kamara helyi hivatalai kormányozták. A protestánsokat üldözték, a városokat kifosztották, tekintélyes polgáraik ellen kirakatpereket rendeztek. A katonai önkény tovább rontotta a lakosság amúgy is súlyos helyzetét, a gazdaság a hosszú háború nyomán romokban hevert, s ennek ellenére az óriási hadsereg szükségleteiről gondoskodnia kellett. A terhek egyként sújtották a földbirtokosokat, jobbágyokat, városokat, valamint a szolgálatból elbocsátott katonákat.3 Ebben a helyzetben egy osztályokon és rendeken átívelő nemzeti koalíció jött létre, melynek vezére Rákóczi Ferenc, az erdélyi fejedelmi dinasztia leszármazottja lett. Számára világos volt, hogy a kivérzett ország a birodalom egyesített ereje ellenében nem tud 1 KÖPECZI R. VÁRKONYI 1976. ifj. BARTA 2000. SZAKÁLY 1990. R. VÁRKONY1 1976. BÁNKÚTI 1981 2 R. VÁRKONYI 1978a. 230-262. ' R. VÁRKONYI 1989. 83-98. R. VÁRKONYI 1978b. 26-90. 25