Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Egy dunántúli kisváros és polgárai a XIX. század közepén
tások eltörlése, a földesúri fennhatóság megszűnése így is jelentős vívmány volt. Annál súlyosabb csapást jelentett, hogy a császári kormányzat visszaállította a magyarok által 1848 őszén már eltörölt szőlődézsmát. Megváltása egy évtizeddel később a városnak közel 200.000 ft-jába került. A birtokrendezés során pedig az eddig használt erdőket veszítette el Szekszárd. A város és az uradalom közötti jogviszony rendezése két évtizedes konfliktus után következett be. Mivel sem a forradalom, sem a Bach-rendszer nem számolta fel a feudalizmus minden elemét, az uradalom és a mezőváros viszonyában a polgári és feudális elvek olyan kusza szövevénye jelentkezett, amely az uradalom, Szekszárd és a közigazgatási hatóságok háromszögében állandó súrlódásokat, igazgatási káoszt idézett elő. 1848-ban nem csupán az uradalom joghatósága szűnt meg a város felett, hanem immár mint polgári jogi személy, amelynek Szekszárd területén birtoka van, maga került a mezőváros fennhatósága alá, amelyre a város adót vet ki. Ezt a polgári elveken nyugvó új viszonyt számos tényező keresztezte. A korábbi alá-fölérendeltségi viszony sokáig ott kísértett mind az uradalom vezetőinek, mind a város polgárainak tudatában. Erősítette ezt a tényezőt, hogy a városlakók szőlőik után tulajdonképpen adózó jobbágyai voltak az uradalomnak. Nehéz vajúdások, konfliktusok árán, de a kiegyezés időszakára létrejöttek a modem városfejlődés jogi keretei, melynek gazdasági esélyei azonban — mint láttuk - csak mérsékelt eredménnyel kecsegtettek. Sikere vagy kudarca döntően olyan nemzetgazdasági tényezőkön múlott, melyekre befolyással alig rendelkezett. Internationales kulturhistorisches Symposion Mogersdorf 1990 Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózium. Mogersdorf. Kőszeg-Szombathely, 1994 163
