Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Szekszárd a 19. század elején
tanúsága szerint évente 300-1300 ló, 100-650 szarvasmarha, 30-1200 sertés adásvételére került sor az 1780-as években. Bár a gazdasági kapcsolatok intenzitása természetesen eltérő volt, a szekszárdi vásárokon magát képviseltető kb. 200 település, mintegy 100-200 km sugarú körben helyezkedett el a város körül. Baranya mellett beletartozott Fejér megye, a Bácska, a Kiskunság, Somogy megye keleti, Veszprém megye délkeleti része. E szálak azonban jórészt lazák, esetlegesek voltak, s nyilvánvalóan csak kiegészítő szerepet töltöttek be a régió kereskedelmi életében.15 Források hiányában későbbi alakulásuk nem követhető nyomon, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a város gazdasági kapcsolatai nem sorvadtak ugyan el, de nem is fejlődtek számottevően a 19. század első felében. Az 1858. szeptemberi országos vásáron 200 szarvasmarhát értékesítettek, ami - figyelembe véve az egyes vásárok közötti, éven belüli ingadozásokat — nem haladja meg az 1780-as évek forgalmának maximumát.16 Tolna megye legfontosabb kereskedelmi helyeit felsorolva Fényes Elek is megemlékezett Szekszárdról, Tolna, Paks, Dunaföldvár mögött a negyedik helyre téve a várost. A sorrend nyilván tükrözte a realitásokat, a Duna mellett fekvő három település a Tolna megyében, valamint Baranya északi, Somogy keleti részén termett gabona, dohány, bor, repce, gyapjú fontos gyűjtőhelye volt, ahonnan hajóra rakva tovább szállították Pest, Bécs, illetve Bácska irányában. Szekszárd a Dunától távolabb feküdvén, a távolsági kereskedelemben nem tölthetett be jelentősebb szerepet. Áruforgalma elsősorban a helyben és a környéken termő borra és az ellentételként ideérkező, helyi fogyasztásra szánt gabonára szorítkozott.17 A város Pécs és Dunaföldvár árnyékában piacközpontként sem vált jelentőssé, mindössze nyolc település vallotta Dunaföldvár mellett másik piachelyének. Maguk a szekszárdiak is - főként a kézművesek - eladóhelyként a helyin kívül Paks, Tolna, Földvár, Hőgyész, Baja, Pécs országos vásárait látogatták. Ugyanakkor a kereskedők számát, tőkeerejét tekintve Szekszárd némileg megelőzte Dunaföldvárt. Azonban Szekszárd 13 kereskedője, akik közül ötnek a tőkéje haladta meg az 1000 forintot, korántsem a város gazdasági erejéről, ellenkezőleg, Dunaföldvár gyengeségéről tanúskodik: az egyébként élénk kereskedelemnek inkább csak helyszíne, mint aktív részese volt.18 Tolna megyében tehát éppen a térség viszonylagos fejlettsége, a népes mezővárosok sűrű hálózata, a kedvező közlekedési adottságok miatt nem tudott kiemelkedni egyetlen regionális gazdasági központ, amely némi eséllyel szállhatott volna szembe Pest egyre erősödő szívóhatásával. A vázolt okok miatt Szekszárdot megyeszékhely funkciója sem tudta hozzásegíteni ahhoz, hogy riválisai fölé kerekedve teremtse meg a zsákutcából való kijutás, a modern polgári fejlődés feltételeit. Bár a város lélekszáma a 19. század első felében folyamatosan növekedett, ennek ellenére a magyarországi városok népességi rangsorában 1786-1869 között a 48. helyről a 68. helyre csúszott vissza,19 nem hagyva kétséget afelől, hogy a térségek, városok gazdasági erőviszonyát gyökeresen újrarendező korban Szekszárd a vesztesek táborába tartozik, s nincs módja belső feszültségeket a dinamikus fejlődés biztonsági szelepén át levezetni. Rendi és vagyoni különbségeken ala15 TML SZU Vásári helypénzekjkv. 131. 16 TML MH XII. D. 7906/1858. 17 BÁCSKAI 1993.235-236. '* Uo. 238-239. 19 GYIMES1 1975. 261. 151
