Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Kölesd mezőváros az állam, a vármegye és az uradalom erőterében a késő feudális korban

rasztok szűkös feleslegein osztozva egymás riválisai is voltak, akik féltékenyen ügyeltek kivívott részesedésük és a jobbágyok felett gyakorolt hatalmuk megőrzésére. A sokszor egymást keresztező igények, elvárások általában a községi elöljáróságon csapódtak le, ám bizonyos mozgásteret is biztositottak számára. A földesúrnak a telepítési, majd úrbéri szerződésben biztosított rendőri és bírói hatalma ellen a szorongatott jobbágyok a vármegyéhez, a kormányszékekhez, végső fokon magához az uralkodóhoz is fordulhattak, s a felvilágosult abszolutizmus kiépítette a jobbágyok védelmének jogi kereteit is, melyben a vármegyei tisztiügyész, mint hivatalból kirendelt védő fontos szerepet kapott. Másrészt a befolyásos arisztokrata nagybirtokosok egyúttal jobbágyaik patrónusai is voltak a vármegyével, az állammal szemben, igyekezvén számukra könnyítéseket, alacsonyabb terheket kijárni. így a kölesdi bíró 1790-ben tudatosan provokálta a földesúri hatalmat azzal, hogy egy elfogott lótolvajt Szekszárdra, a vármegyéhez irányított, ahelyett, hogy az uradalmi tömlöcbe záratta volna Hőgyészen, míg máskor a elöljáróság az uradalomnál keresett védelmet az erőszakosnak és kiszámíthatatlannak ismert Perczel szolgabíró ellen. A vármegye és az uradalom sok évtizedes küzdelmében, amely a jobbágyfalvak és mezővárosok feletti ellenőrzésért folyt, fokozatosan a vármegye kerekedett felül, s a kölesdi uradalom is beletörődött, hogy a szolgabíró beleszól a korábban saját terrénumának tekintett települések életébe, s a vármegyei törvényszéken, a helytartótanácsnál dőlnek el a földesúr és jobbágyai közötti vitás ügyek.16

Az uradalom, a vármegye, a katonaság nem Kölesd egyes lakóival, hanem a város vezetőivel, mindenekelőtt a bíróval állt kapcsolatban, rajta keresztül érvényesítették követeléseiket a mezővárossal szemben. A bíró szedette be az adókat, gondoskodott róla, hogy a fogatok a forsponthoz előálljanak, kiosztotta a katonák szálláshelyét, megsüttette az átvonuló katonák kenyéradagját, közmunkára, például út- és csatornaépítésre rendelt ki embereket, gondoskodott a rend és nyugalom fenntartásáról a településen. Ahhoz, hogy feladatát elláthassa, jelentős hatalommal ruházták fel. Megbírságolhatta, sőt megbotoztat- hatta az engedetleneket, a súlyosabb cselekmények elkövetőit letartóztathatta és őrizet mellett Hőgyészre, az uradalmi börtönbe szállíttathatta, adótartozás fejében végrehajtást rendelhetett el. Abíró a bevételek mellett a város ingatlanait is kezelte, amely az idők folyamán a mezővárost, mint jogi személyt a földbirtokos utáni legnagyobb vagyon birtokosává tette. A hat szobás községházához kert is tartozott, a katonai terhek megkönnyítésére az uradalom harminc hold szántót, harminc kaszás rétet juttatott a községnek. Két ház állt a községi pásztorok rendelkezésére, a bevételeket pedig a községi malom és kocsma is növelte. Míg korábban a község bírái a református magyar lakosság köréből kerültek ki, az 1800- as években már német nevű bíróval is találkozunk, s arányos volt a képviseletük az esküdtek között is. 1812-ben kilenc esküdt közül Rituper István, Rabenstein Gáspár, Kehi Gáspár képviselte a német kisebbséget.17

Kölesd igazgatásáról, a vármegye szerepéről szólván írnunk kell egy meghiúsult esélyről, amely a mezővárost kevés híján a megye székhelyévé tette. A már említett kölesdi vármegyeháza is jelzi a vármegye folyamatos jelenlétét a mezővárosban azidőtájt, amikor még a megye északi peremén elhelyezkedő Simontornya volt a székhelye. A köz16 TML Apponyi cs. ir. USZ ir. 728. CSIZMADIA 1976. 37-42.

17 TML Apponyi cs. ir. USZ ir. 592. 1655. 2107. 4472. FMI ir. Kölesd. Telekkönyv 1853. közgy. ir. 4: 79/1812. CSIZMADIA 1976. 53-63.

137