Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
közeli birtokos, Kiss Lajos otthonában is az ebédlő melletti szobában, ahova vacsora után a család és vendégei átvonulnak — igaz kártyát vetni, és nem zenélni.146 A zongora terjedése nem állt meg ezen a szinten. A kistormási iskolamester már 1821 -ben vásárolt egyet Csapó Dánieltől.147 Míg a hímzés-varrás, zenélés alapvetően nőies időtöltés volt, addig a vadászat, lovaglás, pipázás férfias mulatságnak számított. A beavatás általában jóval megelőzte a férfivá érést. Ifjú Bezerédj Pál alig 15 éves, amikor már jól lovagol és puskát kap ajándékba. Gindly Rudolf is diák még, s már vadászni jár.148 A vadászat még a literátus embernek számító Bezerédj István napi életviteléhez is hozzátartozott. 1818. július 2-án este fél tízig récelesen volt, két nappal később Gindly Antallal, Csapó Dániellel és francia emigráns báró Serpes társaságában ismét kacsára vadásztak, ezúttal Kajdacson.149 E szenvedély nem csupán a rokonokat, szomszédokat gyűjtötte egybe, hanem olyan birtokosokat is összehozott, akik rivális klánokhoz illetve más politikai nézeteket vallók táborához tartoztak. Csapó Dániel reformpárti alispán és országgyűlési követ éppen 1834. januárjában, a kiéleződő, s végül visszalépésével végződő pártharcok időszakában küldött meghívást Zombára a konzervatív, és a tengelici birtokosokkal vetélkedő Dőryeknek galambvadászatra.150 A Csapó kúria női és férfi hálószobájában valamint az ebédlőben két-két óra is jelezte az idő múlását. E gyakran játékos csecsebecsék azonban nem adnak választ arra, hogy mit is jelentett a kúria lakói számára az idő: az élet önmagába visszatérő körforgását, amely az ember múlandóságán túl valójában az időtlenséget, változatlanságot szimbolizálja avagy me- mentót amely nem csupán az emberi élet, hanem az általuk képviselt életforma végességére figyelmeztet. Egyértelmű választ a kor krónikása nem adhat, pártállástól, habitustól, egzisztenciális meghatározottságtól függően nyilvánvalóan mindenkinek mást. A megkerülhetetlen kérdés végül is az, hogy mit lássunk, s mit láttak ők a végső stádiumba jutott rendi társadalom elitjében: egy létjogosultságát vesztett, a társadalmon élősködő parazita réteget, avagy volt-e még valamilyen küldetése, amellyel létét igazolhatta egy olyan korban, amikor szellemi vezető szerepét egy rohamosan izmosodó, részben plebejus-polgári gyökerű értelmiség veszi át, az igazgatás szakapparátusok kezébe kerül, a honvédelem már régóta a hivatásos tiszti karból és a verbuvált legénységből álló állandó hadsereg feladata, és birtokaiban megtestesülő vagyonának hozama a kereskedő polgárságot gazdagítja? E kivédhetetlen folyamatokra kétféle válasz születhetett. Megmaradt lehetőségeikkel a változások sodrába szegődve esélyt teremtenek maguknak a válság túlélésére, vagy a kor tendenciáival dacolva felmutatják egy letűnő éra szellemiségét, ethoszát, tragikus hőssé vagy szánalmas karikatúrává válva. Példát mindkettőre találunk, ezért nem állíthatjuk, hogy a kúria mint életforma teljes mértékben fedte volna a kúria mint szimbolikus fogalom jelentéstartalmát. Óráinak monoton üteme mindenkinek mást üzent. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXVII. kötet Szekszárd, 2005 146 TML MH 2648/1851. 147 GLÓSZ 2002. 380. 148 TML Bezerédj cs. ir. líjú Bezerédj Pál levele Bezerédj Istvánhoz 1855. okt. 12. dec. 3. Gindly cs. ir. Gindly Rudolf ir. 1823. okt. 7. 149 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj István levele szüleihez 1818. júl. 2. júl. 7. 150 TML Bezerédj cs. ir. Csapó Dániel levele Bezerédj Pálhoz 1834. jan. 5. 126
