Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
Bármennyire elterjedt volt a nemesi kúriák világában, sőt a városi otthonokban az önellátás80 a piac és a józan ész lassanként mégis felülkerekedett. A belső száműzetésbe vonult Bezerédj István írja 1854 áprilisában Pál öccsének, hogy almán kívül mást küldeni, ami nem romlik és meg is éri, nem tud. Gindly Rudolf az 1860-as években hússzükségletét már egy tolnai mészárostól szerezte be.81 A pénzkimélő gazdálkodás korábban sem volt hézagmentes. A saját birtokon nem, vagy nem megfelelő minőségben előállított terményekre már a század első felében is jelentős összegeket áldoztak. Nagy gyümölcsöse ellenére Csapó Dániel almát vásárolt személyes fogyasztásra 1821-ben, ugyanekkor 400 palack borért 60 forintot, 3 akó ménesi aszúért 300 forintot fizetett. A pesti vásárok alkalmával nem csupán fűszeráru (kávé, cukor, édesség), iparcikk (porcelán, papír, spanyolviasz, ruházat, zongora, gyertya) iránti igényét elégítette ki, de dohányt is vásárolt, holott pécsi dohány néven az ország egyik legkiválóbb fajtája termett Tolnában.82 Hasonló volt a helyzet az iparosok szolgáltatásainak igénybevételével is. Kovács, bognár vagy faragó béres szinte minden pusztán találtatott, s Bezerédj István valóban a maga iparosával készíttetett virágállványt 50 cserép számára, ám ez inkább kivételnek bizonyult.83 Csapó Dániel felépült kúriájának berendezéséhez, a család ruházkodásához általában pesti iparosok (szabó, mechanikus, varga, asztalos, fésűs) szolgálatait vette igénybe, míg a gazdasági épületek felhúzását, berendezését, emberei öltöztetését a környékbeli mezővárosok, Tolna, Paks, Szekszárd, Hőgyész iparosaira bízta.84 A Csapó Ida hagyatékához tartozó öt ócska, a padláson talált rokka, két motolla arról tanúskodik, hogy a személyzet tagjai ráérő idejükben valaha fonással is foglalkoztak, ám úgy tűnik, ennek ideje ekkorra már lejárt. Csapó Ida szobájának varróasztala egy úrinő időtöltésének, s nem az iparűzésnek az eszköze.85 A ház körüli teendők ellátásában cselédség állt a kúria urának és asszonyának rendelkezésére. Mocsáry szerint a lakások berendezése ugyan meglehetősen egyszerű volt, ám cselédekből nem volt hiány.86 Nem tudjuk, hogy megállapítása mekkora számot takar, nyilván annak arányában növekszik, ahogyan a fogalom értelmét fokozatosan tágítjuk. A házban lakó és ott szolgálatot teljesítő inas, szobalány, szakácsné, kulcsár mellett ide sorolhatjuk a kúria körül tevékenykedő, illetve közvetlenül a családot szolgáló kocsist, kertészt, lovászt, vadászt. Ha nem is a cselédség, de a személyzet fogalmába beletartozott a nevelőnő, a titkár, fiatalabb pároknál nem hiányozhatott a dajka sem. Bár a gazdaság irányítása volt fő feladata, gyakran teljesített család körüli szolgálatot maga a kasz- nár is. A birtokon folyó gazdálkodás és a nemesi háztartás nem különült el egymástól, így különösen a kúria árnyékában élő, a birtok művelésére szegődött béresek is végeztek közvetlenül a családot szolgáló tevékenységet. Ha eltekintünk a majorsági béresektől és a gazdaság irányítóitól, még mindig maradt egy tucatnyi feladatkör, amely azonban nem feltétlenül jelentett ugyanennyi alkalmazottat. Benda Gyula a szakácsnőt, a dajkát, a szolgálóleányt és a kocsist sorolja a jómódú csa“ MOCSÁRY 1889. 222. PODMANICZKY 1984. 28-29. 81 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj István levele Bezerédj Pálhoz 1854. ápr. 1. Gindly cs. ir. Zapf Mihály levele Gindly Rudolfhoz 1865. júl. 3. 82 TML Csapó cs. ir. Csapó Dániel pénztárkönyve 1821-1832. 83 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj István levele szüleihez 1818. okt. 30. 84 TML Csapó cs. ir. Csapó Dániel pénztárkönyve 1821-1832. 85 SZENTES 1991.32-37. 86 MOCSÁRY 1889. 222. 117
