Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
cének összesen hat darab ingje volt, Miklós poggyászában 12 darabot találunk. Dőry Mik- lósné 26 inget vitt magával az utazásra, az árva Tassy Anna gardróbja három ingből, négy alsószoknyából ellenben hét felsőruhából állt.70 A nemes urak és hölgyek a higiénés eszköztár tanúsága szerint nem vagy csak ritkán végeztek alapos tisztálkodást, s egy része meglehetősen ritkán váltott fehérneműt. Az előkelő környezetben élő, hivalkodó öltözetben feszítő úri társaságot meglehetősen nehéz szag lenghette körül. Elet a kúriában A 18. század elején beköszöntött hosszú békés időszak, amelyet igazán a francia forradalom és Napóleon háborúi sem törtek meg, alapvető változást hozott a földbirtokos nemesség mindennapjaiban, s ez nem maradt hatás nélkül mentalitására sem. A katonáskodás - a korabeli századokban a nemes életének lételeme - tanult hivatássá vált, amelyet a birtokos családok számos tagja választott életpályául, ugyanakkor a nemesség döntő hányada civillé lényegült át, s legfeljebb a megyegyűlésre utazván kötött kardot, s vadászaton használt lőfegyvert. E folyamat előre haladtáról tanúskodnak a francia háborúk idején elrendelt nemesi felkelések névjegyzékei: a csapatok vezetői leszerelt katonatisztek, a legénység a földbirtokosok költségén felfogadott rekruta.71 A volt hódoltsági területeken birtokot szerző családok nem csupán katonai erényeikkel érdemelték ki az uralkodói adományokat. A háború terheit nyögő kincstárnak égetően pénzre volt szüksége, bárhonnan jöjjön is, így a 19. század büszke urainak ősei között kalmárokat, üzletelő nemeseket, udvari ágenseket, hadiszállítókat, sőt kézműveseket találunk72 — ősök, amelyekre nem voltak büszkék, foglalkozások, amelyeket a legnagyobb nélkülözések közepette sem vállaltak volna el. Maradt a földbirtokos családok hitbizományának tekintett megye igazgatása, de ez csupán egy-két tucat birtokosnak adott időszakos elfoglaltságot, s nem az e posztokra eséllyel pályázó, megyénként férfi családtagokkal együtt több száz főre tehető középbirtokosságnak.73 Maradt maga a birtok, amely a századfordulón kiépülő majorságok időszakától már valóban gazdálkodást, s ez pedig szakértelmet kívánt. Ezt azonban általában azzal oldották meg, hogy a hajdú és az ispán mellé a gazdaságot irányító kasznárt fogadtak. Kenessey szigorú ítélete azonban, mely szerint a táblabíró egész évben nem csinált semmit, még gazda sem volt a szó szoros értelmében, túlságosan sommás.74 A birtokosok levelezésének visszatérő témája az időjárás, és annak a tennéskilátásokra, a terményárakra gyakorolt hatása. Az értékesítés mellett a birtokon eszközölt beruházások, építkezések ügyében - pusztán anyagi kihatásaik miatt is - szintén a birtokos mondta ki a végső szót. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a birtokát elhanyagoló nemes mulasztásai nem hagytak konkrét nyomot a hátrahagyott iratokban, annál inkább következményei, az eladósodás, majd a csőd. E közvetett jelek alapján Kenessey és más kortársak éles bírálata mégsem nevezhető megalapozatlannak. 70 TMLMH 3506/1851. alisp. ir. 1541/1862. 71 TML közgy. ir. Insurrectio 72 GLÓSZ 1991.9-10. 73 GLÓSZ 1991.23. GLÓSZ 2002. 370-371. 74 KENESSEY 1857. II. 115
