Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
úri lakot épített a népes Perczel família Bonyhádon. A 19. század közepén már körülbelül 6000 lakost számláló mezőváros a forgalmas pécsi út mellett, tájegységek találkozási pontjánál feküdt. Lakosságának mintegy harmadát kereskedelemmel és kézművességgel foglalkozó zsidók tették ki. Az urbánus környezet önmagában is jelentős vonzerőt gyakorolt, olyannyira, hogy a szomszédos birtokos Dőryek is építettek itt egy emeletes kastélyt. Mégy egy körülmény szólt azonban a városi letelepedés mellett: a Perczelek jószága döntően úrbéres földekből állt, számottevő allódiummal, amelyre majorságot építhettek volna, nem rendelkeztek, így a kitelepülésnek, a város elhagyásának nem volt racionális oka. A Gindly nemzetség néptelen mezőfoldi pusztái viszont majorságok kiépítésére csábítottak. A hatalmas, körülbelül 30.000 holdas birtokkomplexum egyetlen faluja, Medina nem vonzotta a birtokos családokat. Valóban döntési helyzetben azok voltak, akiknek birtokán népes, városias települések és jelentős allódiumok egyaránt fellelhetők voltak, mint azt az imént említett Magyari Kossá illetve Daróczy család esetében láthattuk. E két tényező azonban többnyire kizárta egymást.23 így a 19. század közepére Tolna megyében létesített mintegy másfélszáz puszta24 körülbelül felén állhatott kúria. A puszták és a tágabban értelmezett úri lakok száma közötti különbséget a latifundiumok számbavétele tovább növeli. így például a távol élő Esterházy hercegeknek a megye területének mintegy harmadát kitevő hatalmas birtokán egy vadászkastélyon kívül egyetlen rangjához illő otthona sem, a megye észak-déli irányban hosszan elnyúló középső sávját birtokló grófApponyi családnak a 18. században csupán egy kastélya volt, s csak a következő században a birtok felosztásakor kezdődött el építésük. Ebből következően a nagybirtok által dominált vidéken csak elszórtan találunk kastélyokat, míg a jellemzően a középbirtokos tájakon - különösen a középbirtokosságok középpontjában - számos kúria épült. Az urasági lakok elhelyezkedését térképre vetitve egyrészt tehát nagy fehér foltokat, másrészt néhány helyen sűrűsödési pontokat találunk. A kúria telkének nagyságát két tényező határozta meg: a birtok mérete, tulajdonosának gazdagsága illetve hogy településen vagy pusztán terült-e el. Hiába volt a Tevel községben fekvő Dőry-kúria az átlagosnál lényegesen nagyobb, 13 szobás, az udvar és kert együttesen mégsem tett ki többet másfél holdnál.25 Ezzel szemben Dőry Frigyes pusztai kúriájához tartozó udvar, konyha- és angolkert 14 holdat, Dőry Miklós kastélyának telke pedig egyenesen 39 holdat tett ki.26 Tíz holdon terült el a Bezerédj család szerdahelyi kúriája, 32 holdon Csapó Dániel Tengelic pusztán épült kúriájának díszkertje.27 A változó nagyságú telek elrendezését kettős cél határozta meg: eltüntetni a kúria lakóinak szeme elől a kiszolgáló személyzet és a gazdaság kevéssé éteri világát, másrészt lehető közelségben tartani mindazt, ami kényelmüket szolgálhatta. Az egymásnak ellentmondó törekvéseket a kúriát körülvevő világ kettős arculatával és az egyes szférák lehető elhatárolásával oldották fel. A kúria homlokzati oldala a parkra, hátsó fele a gazdasági udvarra tekintett, az egész komplexumot vagy annak egy részét magas fal vette körül, ma- terializált határokat vonva a rendi-szociális szerkezet egyes elemei közé. A népes Tever’ GLÓSZ 1991. 51. 77-81. Kaposi, kézirat. Függelék. 24 TML 344/1/1862. 25 TML PTSZ VII. 1/1864. TML PTSZ VII. 11/1862. 337/1864. 27 BODNÁR 1918. 23. SZENTES 1991. 15. 107
