Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
apai házból.12 A kiszoruló testvéreknek maguknak kellett gondoskodni önálló otthon teremtéséről. Az új kúriák iránti robbanásszerűen növekvő igényt jelzi, hogy a 4485 holdas görbői közbirtokosságnak 1847-ben már 32 tulajdonosa volt.13 Birtokhányaduk már nyilvánvalóan nem volt elegendő a kúriaépítés, illetve a megszokott életvitel finanszírozásához. Ugyanakkor a közel 30.000 holdas birtokállománnyal rendelkező Dőry nemzetség vagyona 1848-ig lehetővé tette az egymást követő generációk tagjai számára rangjukhoz méltó új otthon teremtését. Az 1850-es években készült kataszteri felmérés szerint csupán Dőri adóközségben 15 kastély és kúria volt a Dőryek tulajdonában, amelyhez további nemesi otthonok járultak a birtokhoz tartozó Zomba, Tevel, Kisdorog községekben, számuk így összesen mintegy húszra tehető. A megközelítőleg azonos nagyságú birtokkal rendelkező Gindly nemzetség leszármazottai a tengelici pusztákon összesen kilenc kúriát építettek, zömmel a 19. század első felében. Ugyanakkor a kezdődő születésszabályozásnak köszönhetően az építkezési láz elmaradt a Dőryeké mögött, jóllehet itt a leányágra is kiterjedő öröklés elvben több potenciális építtetőt jelenthetett volna. Mivel a Dőryek voltak a megye egyik legmódosabb, egyúttal legnépesebb nemzetsége, elképesztő ütemü építkezéseiket nem lehet területarányosan kivetíteni Tolna megye valamennyi közbirtokosságára, hiszen mint a görbői esetében láthattuk, az építkezési szándéknak már nem volt meg az anyagi fedezete. Más családok, mint például a hasonlóan gazdag, a Gindly család leszármazottait tömörítő tengelici közbirtokosság esetében pedig már a 19. század első felében a tudatos születésszabályozásnak köszönhetően nem volt olyan magas az utódok száma.14 A kisebb-nagyobb kúriák száma így is megközelíthette a százat, s döntő hányaduk a 19. század első felében épült. Építésük nem a gazdasági konjunktúrához, hanem az anyagi lehetőségek korlátái között a demográfiai kényszerekhez igazodott. Presztízsjellegű kastély-, illetve kúriaépítésre a középbirtokos nemesség körében csak kevés példát találunk. Ide sorolható ifj. Dőry Adám költséges Paradicsom pusztai építkezése, amelynek zárgondnokság lett a vége, Dőry Miklós 32 szobás kastélya, Csapó Dániel Pollack Mihály által tervezett kúriája.15 A század közepén, a nagy építési láz elülte után készült Magyari Kossá Sámuel gyönki kastélya, akinek vagyonleltárában új emeletes otthona mellett egy 9 szobás földszintes és egy 13 szobás emeletes lakóház is szerepel.16 A birtok- aprózódás, a kúria- és majorság építések által is gerjesztett eladósodás anyagi lehetőségei határára juttatta a legtöbb birtokos családot, az építkezések eddigi üteme nem volt tovább fenntartható - ellenkezőleg, a birtok és vele a kúria elvesztésének veszélyével találták magukat szemben. A földbirtokos nemesség gazdasági válsága a 19. század közepére az életforma válságává vált. A kúriát építeni szándékozó birtokosnak először is jövendő otthona helyéről kellett döntenie. Ahhoz nem férhetett kétség, hogy a háznak lehetőleg saját birtokán kell állnia, ám a gyakorlat korántsem volt egyértelmű a tekintetben, hogy úrbéres falujában vagy az al- lódiumán létesítendő majorjára építkezzék-e? Mindkét megoldásra számos példát talá12 GLÓSZ 1991.45-46. "GLÓSZ 1991. 14-15. 14 GLÓSZ 1991. 18-19. 15 GLÓSZ 1991.48. TMLPTSZ VII. 188/1857., SZENTES 1991.5. '"TMLPTSZ VII. 106/1857. 105
