Gaál Zsuzsanna: Szekszárd retro. Azok a ’60-as, ’70-es évek… (A Wosinsky Mór Múzeum kiállításai I. Szekszárd, 2013)
Iparosodó város
Iparosodó város Szekszárd történeti fejlődésének következménye, hogy a megyeszékhely csupán igazgatási funkcióit tekintve töltött be központi szerepet, egyébként jellegét megőrizve szőlőtermelő kisváros maradt nemcsak a dualizmus korában, de a két világháború közötti időszakban is. Az iparosodás alacsony fokát mi sem jelzi jobban, mint hogy 1948-ban az ipar államosítása során egyetlen 100 főnél többet foglalkoztató üzem sem akadt a városban. A legtöbb munkást foglalkoztató vállalkozás, a Molnár Nyomda is csak alig több mint 30 fővel működött, az ipari népességet gyakorlatilag az 5-10 fős kisműhelyekben dolgozók alkották. Az 1950-es években a város iparosítására a helyi pártszervek számos kezdeményezéssel éltek, jelentős beruházások azonban egyelőre nem történtek, csak néhány kisebb tanácsi üzem kezdte meg működését: például a Szekszárdi Vasipari Vállalat, a Szekszárdi Faipari, illetve a Szekszárdi Sütőipari Vállalat. A minisztériumi ipart egyetlen üzem, az 1952-ben létrehozott Mezőgazdasági Gépjavító képviselte. Az állami cégek mellett a szövetkezeti mozgalom eredményeként ebben az évtizedben kezdte meg a termelését a Szekszárdi Szabó-, a Kövendy Sándor Cipész- és a Tolna Megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet. A város iparosodása az 1960-as évektől gyorsult fel. Az évtized elején 32 főnyi termelőlétszámmal beindult a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi egysége. A foglalkoztatottak száma a következő években ugrásszerűen megnőtt, az 1960-as évek közepére több mint 600-an, javarészt nők dolgoztak az üzemben. A termékek- sportszatyrok, aktatáskák és más bőrdíszműáruk - 60 %-a szovjet megrendelésre készült. A Csepel Kerékpárgyár készítményein keresztül exportra került az itt gyártott kerékpárnyergek nagy része is. A Bőrdíszmű mellett rövidesen újabb leányvállalatok települtek meg Szekszárdon, 1964-ben a korszak egyik legjelentősebb beruházásaként a Mechanikai Mérőműszergyár szekszárdi telephelye, majd három évvel később a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi egysége. Az MMG-t 1949-ben minisztertanácsi rendelettel, budapesti székhellyel hozták létre, majd az ipar decentralizációjának jegyében az 1960-as évek közepétől a vállalat tömegtermelésének jelentős részét a szekszárdi üzembe helyezték át. A telephelyen kilométeróra-vezetéket, termosztátokat, olajnyomás-mérőket és hűtővíz-hőmérőt gyártottak. Az üzem elsősorban fiatalokat foglalkoztatott, a munkások átlagéletkora az 1960-as évek közepén 23 év volt. A leányvállalatok létesítésének sorát a Borsodi Vegyikombinát 1971 -ben alapított szekszárdi gyáregysége zárta. A fent felsorolt üzemeken kívül jelentős termelőkapacitással rendelkezett még a BHG, mely a Szekszárdi Vasipari Vállalatból fejlődött ki, s melynek főterméke a Gemenc márkanevű olajkályha volt. A vállalat sikerét részben az 1970-es években nyújtott nagy összegű iparfejlesztési támogatás segítette, majd pedig 1975-ben az a piaci változásokhoz igazodó profilváltás, amelynek keretében az üzem telefonkészülékek gyártására állt át. Az 1945 utáni időszakban a gazdaságfejlesztés, valamint a következményeként jelentkező társadalmi igények az építőiparral szemben komoly kihívást jelentettek. A megnövekedett igények kielégítését részben állami kivitelező vállalatok, részben kisebb, tanácsi tatarozó és szerelő vállalatok létrehozásával oldották meg. Többszöri átszervezést követően az 1960-as évek közepére két jelentős építőipari cég jött létre: az egyik a Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat, a TOTÉV, a másik a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat, a TÁÉV. Az 1960-as évektől felgyorsuló iparosítás eredményét mi sem tükrözi jobban, mint az iparban foglalkoztatottak számának jelentős emelkedése: 1960ban ez csupán 2348 fő volt, 1970-ben viszont már a hatezret is meghaladta. Az iparszerű, nagyüzemi termelés mezőgazdaság területén is meghatározóvá vált a szektor szocialista átalakulását követően, melynek kereteit három, hosszú távon is életképesnek bizonyuló szekszárdi termelőszövetkezet, illetve a Szekszárdi Állami Gazdaság alkotta. Ez utóbbi 562 hektáron gazdálkodott, területének jelentős részét - a hagyományokat követve - szőlőültetvények foglalták el, emellett a KSZE létrehozását követően (1972) a kukoricatermesztés meghonosítása terén ért el kiemelkedő eredményeket. 6
