Miklós Zsuzsa - Vizi Márta: Ete. Egy elpusztult középkori mezőváros Tolna megyében (Szekszárd, 2013)

A ház lejáratát az ÉK-i sarokban találtuk meg, szélessége 170 cm. A házhoz hasonlóan cölöpszerkezetű. A cölöpök feltehetően tetőt tarthattak, amely a lejáratot védte. Az ásatási megfigyelések szerint elképzelhető, hogy a ház cölöpéi belső bélést támasztottak csupán és nem volt tartó szerepük, mivel a cölöpökön kívül kevert, sárgás, 40-60 cm széles sáv húzódik, talán az egykori, tényleges, döngölt fal. Betöltéséből igen nagy mennyiségű kerámia, szemeskályha töredék került elő. Ezek alapján kora a 15. század végére - 16. századra tehető. Pontosabb keltezés a leletek feldolgozása után lesz lehetséges. 13. ház: A 3 x 4,6 m alapterületű építmény egy ház pincéje volt. 4,2 m hosszú, 2,5 m széles lejárata a délkeleti sarokban, ferdén kapcsolódik hozzá. 13. ház (Rekonstrukciós rajz: Sabján Tibor) A 13. ház pincéje (Felmérő: Gere László, rajz: Réti Zsolt) A belső tér vert falú, ezen belül pedig cölöpszerkezetet figyeltünk meg. Ennek azonban nem volt tartó szerepe, hanem a belső bélést tartotta. A lejárat cölöpszerkezetű volt, itt nem találtunk deszkabélésre utaló nyomokat. A döngölt padlón egy ép lostitzei poharat, egy korsót és egy hordó aljának lenyomatát találtuk. Ezek alapján a pince használatát a 15. század második felére, végére tehetjük. 90. objektum (ház): A mezőváros délkeleti részén, a földút alatt tártuk fel egy többosztatú ház részletét. A feltárt helyiséghez keletről egy pince csatlakozott. A ház cölöpszerkezetes lehetett, padlóját kemény agyagréteg képezte. A 13. ház feltárás után (Fotó: Vizi Márta)