Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

IV. Régi-új életpályák - 2. Tisztviselők, katonák

megürült törvényszéki állomásra néked beajánljam. "~

6

7 Perczel az illetőt egyébként nem ismerte, de mivel a püspök az állomás betöltésére alkalmasnak találta, arra kérte Sztankovánszkyt, hogy vegye pártfogásba őt. A főispán, ahogy ez a püspökhöz írt levél fogalmazványából kiderül, teljesítette a kérést: „Különösen kedves volt nekem az adott alkalom arra, hogy Méltóságodnak Mészöly Géza úrra vonatkozó kívánata teljesítésén őszintén igyekezhettem, és ámbár őt a megyei törvényszéknél megüresedett két ülnöki állásra kijelöltettem: a közgyűlés választása egyszer sem esett őrá. Ellenben sikerült őt megyetiszti ügyészi hivatalra kijelölve meg is választatni, s így ő még is hivatalos pályára fiatal korában léptetve, azon már tovább haladhat. "

26

X A levélváltás kapcsán két dologra érdemes figyelni. Egyrészt arra, hogy a hivatali előrejutáshoz szükséges kapcsolati háló nem csupán a jó nevű családok privilégiuma, az elnyert státus pedig nem feltétlen arra alkalmatlanra száll, másrészt, hogy a sikeres fellépéshez a főispán személye megkerülhetetlen, de támogatása önmagában még nem elegendő. A megyei tisztújítások menete is számos tanulsággal szolgál a rendszer megítélése szempontjából. A főispán előbb már említett kiemelkedő jelentősége a jelölési jogán alapult, hiszen a döntési kompetenciával rendelkező közgyűlési tagok szavazataikkal csak a kijelölt személyeket támogathatták. A főispán befolyását tovább növelte a szavazás módja. Az egyes posztok betöltésére általában többes nominálás történt, legtöbbször három, ritkában négy fővel.

269 A gyakorlat szerint a közgyűlés először az első helyen jelölt személyről nyilvánított véleményt, s ha a látható többség fennállt, akkor a döntés megszületett. Az 1867-es tisztújításkor mindössze két esetben fordult elő, hogy a levezető elnök nem tudta megállapítani a többséget, s ezért a bizottmányi tagok körében szavazást rendelt el.

2"

1 26

7 TMÖL Sztankovánszky cs. i. 19. dob. 84. pali. 1870 7.27. A levélben említett Horváth Mihály csanádi püspök, a Szemere-kormány kultusz minisztere, neves történetíró, az MTA tagja 26

s TMÖL Sztankovánszky cs. i. 20. dob. 96. pali. én. 2h

9 Az 1870. évi törvényhatósági törvény a jelölő bizottmány intézményével szabályozta a kérdést. 27

0 TMÖL kjkv. 1867. 2. Förster Ferenc és Szeniczey Ödön a dunaföldvári főszolgabírói posztra pályázott, amit végül Forster nyert el 313:111 arányban. A másik szavazásra bocsátott poszt a tiszti főügyészé, amit Papp Lajos nyert el Tóth Istvánnal szemben 132:83 arányban. 96