Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
IV. Régi-új életpályák - 1. Földbirtokosok - A birtokvesztés második hulláma
törvényéből következő, korábbi gyakorlatot. Dőry-Patlan határában a 100 kat. hold feletti birtokok területe 7 704 kat. hold, ebből 6 966 kat. hold a Dőryek tulajdonában volt, a maradékon további három birtokos osztozott. 2> l De példaként említhetjük Gindly-családot is, teljes határa 17 140 kat. hold, ebből mindösszesen 1 235 kat hold nem középbirtok, a maradék részt a Gindly-Csapó-Bezerédj rokonság tartotta kézben a századfordulón. Mindez alátámasztja azt a korábbi megállapításunkat, hogy a reformkori középbirtokos nemesség területvesztése lényegesen kisebb a nemesség egészét érintőnél. Hasonló következtetést vonhatunk le a birtokosok számának alakulásáról is. Glósz József becslése szerint a reformkorban mintegy 80 személyt lehet e tulajdonosi kategóriába sorolni. Jó ötven évvel később a Gazdacímtár 42 birtokost tart számon. Emlékeztetőül újra idézzük Hanák Péter becslését, aki szerint a nemesi származású birtokosok száma országosan a jobbágyfelszabadítást követő ötven évben negyedére csökkent. Ha a századfordulóra kialakult birtokviszonyokat tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a jellemző birtoknagyság ebben az időszakban közelíti, illetve meghaladja az 1 000 kat. holdat. A felső határt két 3 000 és négy 2 000 kat. hold feletti gazdaság képviseli, az e kategórián kívül eső birtokok száma összesen kilenc, ebből öt 100 és 200 kat. hold közötti. Ezek az adatok, mindenekelőtt a középbirtok határát el nem érő gazdaságok alacsony száma az előző ötven évben zajló folyamatra utalnak, amely során számottevő birtokkoncentráció is zajlott, jelentős differenciálódást eredményezve nemcsak az egyes nemzetségek, hanem azok tagjai között is. A volt középbirtokos családok leszármazottai körében azért nagyon alacsony a 100-200 holdas birtokosok száma, mert ez a birtoknagyság egyszerűen nem jövedelmezett eleget a birtokosi lét standard életviteléhez. Amíg birtokosok voltak, erről lemondani nem tudtak és nem is akartak, ezért szükségképpen rövid idő alatt tönkrementek. A nemesség körében zajló differenciálódás alapja elsősorban az a reformkori, a birtok általános állapotában megragadható örökség, amivel a tulajdonosok a polgári korba érkeztek, részint pedig - mint ezt Gindly Rudolf és Csapó Vilmos példája igazolja - a piaci viszonyokhoz alkalmazkodni tudó, egyéni teljesítmény megléte, illetve hiánya. ~ 5 i Gazdaczímtár, 1897. 120-121. p. A megállapítás azzal a megszorítással igaz, hogy az egyik tulajdonos Pejacsevics László gróf, Dőry Gabriella férje. 87
