Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
IV. Régi-új életpályák - 1. Földbirtokosok - A birtokvesztés második hulláma
IV. Régi-új életpályák 1. Földbirtokosok - A birtokvesztés második hulláma A magyar polgárosodás sajátosságainak egyike, hogy az átalakulás legnagyobb változásokat hozó szakasza az önkényuralom időszakához kötődik. Ahhoz a rendszerhez, amelyet a reformkori politikai elit függetlenül konzervatív vagy liberális beállítottságától - elutasított, és mihamarabb megszüntetni remélt. E helyzetből fakadóan a nemzeti érzelmű közvélemény a szabadságharc bukása utáni évtizedekben a polgárosodás felgyorsulásával összefüggő társadalmi és gazdasági feszültségeket az elnyomó hatalom számlájára írta, nem gondolva arra, hogy az egyes társadalmi rétegek helyzetében bekövetkezett kedvezőtlen változásoknak a közjogi, politikai berendezkedéstől független, mélyebb okai is lehetnek. Az ősi javaiban megfogyatkozott birtokos nemesség a kiegyezés megkötésétől nem csupán az alkotmányosság helyreállítását remélte, de anyagi restaurációt is, értve ez alatt a - megnyíló hivatali lehetőségek mellett - a terhek csökkentése révén a birtokvesztés folyamatának megállítását is. Ennek a várakozásnak adott hangot Lethenyei Lajos egyik 1867-ben megjelent cikksorozatában, amikor a következőket írja: „1848 óta hazánk idegen kényszeruralom alá jutván a földvásárlás, eladás, bérlés, szóval minden birtokváltozás bő anyagot nyújt: százalék, pereskedés, bélyeg stb. rendkívüli adóztatása, remélhető azonban, hogy törvényeink visszaadásával egyik, mint másik szélsőség véget ér. " 1S: i A kiegyezés után azonban az illúziók gyorsan szertefoszlottak. A magyar kormányok lényegében ugyanazt az alapjában liberális gazdaságpolitikát folytatták, amit eddig Bécsből irányítottak, s amelyben a protekcionizmus csak a Közép-Európára általában jellemző mértékben kapott helyet. Az 1870-es évek végéig az állami szerepvállalás a nagy infrastrukturális beruházásokra, a hitelrendszer, valamint a szakoktatás fejlesztésére korlátozódott, közvetlen rendszeres támogatásra a mezőgazdasági üzemek nem számíthattak. Az agrárius mozgalom hatására az 1880-as évek elejétől ugyan kisebb szemléletváltozás következett be, az antiliberális törekvések azonban 18 5 Idézi: VlNCZE, 1982. 163. p. 68
