Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
III. Kiútkeresés - 2. A passzív ellenállás másfél évtizede
helyreállítása előtt tisztviselői státuszba lépett. „Mai inepéles zajos nap midőn zászlók loboktatása néptömeg zeneharsogása mozgékonyá teszi ezen 4 év... a lati síri csöndet írom ezen soraimat elsőbe is azon szomorú helyzetünkre több ízben említett mondásaim igazolásául emlékeztetve, állásom anyagilag sulosabb, melnek folytán meggyőződésem ellenére hivatalt vállaltam. " / s / Az 1860-as évek közepére az egykor jómódú középbirtokos nemesség tagjai közül jó néhányan kerültek Dőry Mihályéhoz hasonló lelkiismereti konfliktusba, melynek feloldására egyetlen lehetséges megoldás kínálkozott, az udvarral való megegyezés. Ez a reálisan létező társadalmi igény, mint tudjuk, szerepet játszott abban, hogy a magyar oldalon egyre erőteljesebbé vált a megegyezési készség. Az európai hatalmi viszonyok alakulása pedig a Habsburg hatalom számára tette egyre sürgetőbbé a magyar féllel való kiegyezést. 1865-re helyzet megérett a fordulatra, Ferenc József decemberre összehívta a magyar országgyűlést. A provizórium idején kinevezett főispánokat menesztették, Tolnában Dőry Gábor helyét ismét Sztankovánszky Imre foglalta el, akit októberben 1848 és 1860 után negyedszer neveztek ki főispánná. A hangulat várakozással teli, amibe némi aggodalom is vegyült, különösen az anyagi helyzetében ekkora már megrendült birtokosok körében. Ez a sajátos, kétségekkel és bizakodással egyaránt átszőtt lelkiállapot jól tükröződik Dőry Mihálynak a kiegyezési tárgyalások idején feleségéhez íródott leveleiben. A törvényszéki ülnök a fordulattól egyrészt helyzete javulását remélte, abban bízott, hogy baráti, rokoni körének aktívan politizáló tagjai pozícióba kerülve, tovább segíthetik pályáján, másrészt félt is attól, hogy a tárgyalások megakadása esetén újabb provizórium jöhet, ami bármilyen rövid idejű is legyen, számára katasztrofális következményekkel járna, hiszen családja mindennapi 182 létfenntartása kerülne veszélybe. Az 1867-ben felálló új tisztikar 1861-hez képest átalakult, de az állandóság jegyeit is sok tekintetben magán viselte. Számos ponton személyi változás történt, de jó néhányan megmaradtak korábbi helyükön, vagy előrébb rukkoltak a ranglétrán. Az alispáni posztra, Bartal György helyére a korábbi főjegyző Vizsolyi Gusztáv került. 18 3 18 1 TMÖL Dőry cs. i. Dőry Mihályné i. 3. dob. férjétől, 1865. 10. 12. 18 2TMÖL Dőry M.-nc i. 3. dob. férjétől, 1866 7. 7.; Dőry M.-né i. férjétől, 1866. 8. 11. 18 3 TMÖL Kjkv. 1867. 11. 63
