Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

III. Kiútkeresés - 2. A passzív ellenállás másfél évtizede

Ezek a jelek arra utalnak, hogy e tisztviselők zöme nem a jómódú középbirtokos családok tagjai köréből került ki. Mindez nem jelenti azt, hogy ne létezett volna bizonyos mértékű kontinuitás az 1848 előtti és a Bach korszakbeli tisztviselői kar között. Egy lassan kibontakozó folyamat eredményeként a megyei igazgatásban is kialakult számos olyan poszt, amelyet foglalkozásukat hivatásként űző értelmiségiek töltöttek be már az 1848-as változásokat megelőzően is. De a kontinuitás irányába hatottak az időközben lezajlott gazdasági, társadalmi változások is. Az egykor jómódú, de utóbb elszegényedő nemesi családok tagjai közül is egyre többen vállaltak hivatalt pusztán azért, hogy megélhetésüket valamilyen módon biztosíthassák. Benedek Gábor vizsgálataiból tudjuk azt is, hogy az elemzése körébe vont 188 szolgabíró négyötöde 1849 előtt kezdte pályafutását. Az önkényuralom időszaka hivatali karrierjük kiteljesedését eredményezte, a hierarchiában olyan magasra kerülhettek, ahova korábban csak kivételes szerencsének és képességeknek köszönhetően juthattak volna. A reformkori és a neoabszolutizmus alatti tisztikarok közötti kontinuitás meglétét igazolják Papp József hat megyére kiterjedő kutatásai is. Ugyanakkor felhívják arra is a figyelmet, hogy a kontinuitás országos szinten érvényesül, mellette egyes vármegyékben radikális elitcsere következett be.

15

0 Tolna egyértelműen ez utóbbi kategóriába tartozik, az 1854 után felálló tisztikar teljes cserét jelentett a provizórium időszakához képest is. Az öt járás közül négy élén osztrák, illetve cseh származású hivatalnok állt, az ötödiket pedig egy Pest megyéből ideszármazott személy töltötte be.

1,

1 A jelenség okára nem találtunk magyarázatot. A kötelező német nyelvismeret a megnövekedett kvalifikációs követelmények a megyék között meglevő különbségeket önmagukban nem indokolják. Bach rendszere 1860-ra megbukott. A Habsburg birodalom nemzetközi elszigetelődése, az olasz fronton elszenvedett veresége komoly figyelmeztetés az udvar számára, annál inkább, mivel a hátország is forrongott, egy újabb forradalom rémével fenyegetve Ferenc Józsefet. Ebben a helyzetben a konzervatív arisztokrácia elérkezettnek látta az időt saját politikai elképzeléseinek megvalósítására, nevezetesen a forradalom előtti törvényhozási és közigazgatási rendszer újraélesztésére. Tárgyalásaik végső eredménye 15

0 PAPP, 2004, 58. p. 15

1 1. sz. melléklet 53