Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

V. Életmód és mentalitás

kívánalom, hiszen az eszmerendszeren belül nyilvánvalóan hiányoztak a társadalmi lecsúszás megakadályozására alkalmas eszközök.

4"

4 A dzsentrivel kapcsolatos, mélyen rögzült sztereotípiák kialakulásában, melyek egy elvtelen, léha, kártyás, hozományvadász, párbajhős alakját idézik, a szépirodalmi müvek meghatározó szerepet játszottak, s legalább ennyire irodalomtörténeti értelmezésük, mely a réteggel szembeni bírálat erősségét tette az értékelés elsődleges szempontjává, és így kétségkívül hozzájárult egy rendkívül differenciálatlan kép megteremtéséhez és továbbéltetéséhez.

4

0^ Az egyoldalúságot kiküszöbölendő, a korrekció nemcsak indokolt, de a történettudomány területén - mint többször utaltunk rá - meg is kezdődött, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ezek az attitűdök egyfajta nemesi értékrend megjelenéseként nemcsak a regények lapjain, hanem adatokkal igazolhatóan a kor mindennapjaiban is jelen voltak, külsőségekre alapozó irracionalitásukkal éles ellentétben állva azzal az eszménnyel, amit a hagyományos gondolkodás polgári erényként tartott számon. Megvizsgálandó, hogy e jellegzetességek milyen körben és milyen mechanizmusoknak köszönhetően éltek a mindennapokban, milyen következménnyel jártak, változtak-e, s ha igen, milyen mértékben egy olyan korban, amely gazdasági alapjait, intézmény rendszerét tekintve minden kétséget kizáróan polgári jellegűnek mondható. A 40-es évek nemzedékéről Szekfü pozitív képet rajzol „régi szabású, komoly, tisztességes, takarékos falusi" emberekként írva le őket.

4"'

1 A jellemzést valószínűleg Mocsárytól vette át, aki jó félévszázaddal korábban hasonló megállapítást tett, igaz, azzal a lényeges megkötéssel, hogy szerinte a táblabírák világát sokszínűsége miatt tulajdonképpen nem is lehet jellemezni, „valódi táblabírómodor nincs" - írja A magyar társasélet című munkájában.

40

7 Szekfü elfogultsága mögött nyilván ott van az is, hogy a lecsúszás folyamatának minél plasztikusabb ábrázolásához szüksége volt egy pozitív példát megtestesítő, világos ellenpontra. A valóság azonban a szekfüi képnél jóval differenciáltabb. Felvetődik például a kérdés, hogy ha a jóravaló, takarékos birtokos figurája valóban általánosan 41,

4 A liberális korszak e belső ellentmondására hívja fel a figyelmet GLÓSZ, 2002. 380. p. 40

5 TARJÁNYI, 2003. 38. p. 40

6 SZEKFŰ, 1934. 171. p. 4(1

7 MOCSÁRY, 1855. 109. p. 147