Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

IV. Régi-új életpályák - 4. Női sorsok

A két Laura a társadalmi átalakulás vesztesei. Sorsuk az egyedin csak annyiban túlmutató, hogy egy olyan korszak részesei, amelyben a lecsúszás mindig is létező élménye, új dimenziókat ölt, nem az egyén tragédiája csupán, hanem olyan jelenség, amely egy társadalmi csoport egészét éri. A két Laura életútja sorsuk egyedi fordulataitól eltekintve típust képvisel, saját generációjukét. Közös bennük, hogy az emancipációs törekvések a gazdasági kényszer hatására élednek fel, kiteljesedésük pedig még erősen korlátozott, részben a múlt értékrendjéhez kötődő tudati elemek, részben az álláspiac kínálata okán. A 19. század a vagyon és eltartó nélkül maradt nemes hölgyek számára már korábban is ismert, hagyományos kiutakat kínál: nevelőnői, társalkodónői státuszon kívül az apácarendbe való vonulás alternatíváját. Először a 20. században - a férfiaktól ugyan messze elmaradó mértékben - bővülnek jelentősen a nők számára kínálkozó lehetőségek: a hivatalokban, az iskolai oktatásban valamint az egészségügy területén. A hagyományos életmód és értékrend továbbéltetőjeként az egyéni sorsában váratlan fordulatokat felmutató Dőry Nathalie is bizonyos szempontból típust képvisel. Egyoldalú és hamis képet festenénk ugyanis, ha a polgári átalakulást kizárólag csak mint az egykori középbirtokos nemesség lecsúszásának folyamatát tekintenénk és nem szólnánk azokról, akik képességeiknek, szerencséjüknek vagy más okoknak köszönhetően továbbélik a régi világ úri kényelmét, a hagyományos család modellt, melyben a megélhetés biztosításának gondja még a férfiaké. 143