Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

IV. Régi-új életpályák - 4. Női sorsok

hóbortosnak tartott János, aki György fiának egy bádeni zsidó gyógyszerész lányával kötendő házasságát is támogatta, hanem az arisztokratikus elzárkózásáról ismert gróf Erdődy Agáta is. Hogy a Széchenyi családban, miként vélekednek György botrányos esetéről, azt híven tükrözik Széchenyi Lajosné alábbi sorai: „Gyuri menyegzője a minap volt meg Bécsújhelyen, apja pártfogásával ugyan, de anyja hozzájárulása nélkül De hagyján, ha még csak ennyiben maradt volna, de nem tudom, ostobaságnak vagy szegénységnek minősítsem- e a házassági értesítő szétküldését. Egyik példányát ide mellékelem, mert undorodnám tőle, hogy annak utolsó mondatát leírjam. Kérem, ha már minden áron ki akarta kürtölni gyalázatát, nem-e lett volna elég egyszerűen Schwarz kisasszony nevét beleírni, azt hihette volna a világ, valamilyen polgári magyar úri leányt vesz feleségül és senki sem gondolt volna tovább bele, hisz Gyurit oly kevesen ismerik. De demokratikus érzelmeinek eme csúnya felfújásával pellengérre állítja egész családját, s talán lehetetlenné teszi neki a jövőben minden tisztességes házassági összeköttetést. Ki fog ebbe a rettenetes rokonságba belekívánkozni? Ha előbb történik ki tudja megkapta-e ' ' • >>389 volna Dénes Mariettet, és vajon Imre fog-e valakinek kelleni. " Gróf Széchenyi Lajosné számára bizonyára elfogadhatatlan lenne Dőry Nathalie személye is. Igaz, fiai, Dénes és Imre helyzete, társadalmi állása is más, mint Sándoré és testvéreié, akik hasznos foglalatosság nélkül jórészt csak a szórakozásnak élnek. Imre sikeres diplomata, Dénes pedig 40 000 holdon gazdálkodik a fivérével közösen örökölt, és egyelőre még meg nem osztott birtokon. László György és Sándor arisztokrata körökben kevésbé számít vonzó partinak, noha nagybátyjaikkal azonos korúak, de az öröklést tekintve már a következő generációhoz tartoznak, s így a birtokok természetes osztódása miatt már csak körülbelül 6 000 kat. hold leendő tulajdonosai. Sándor persze azért találhatott volna Dőry Nathalienél előkelőbb menyasszonyt is. Agáta végül áldását adja a házasságra, hiszen a név arisztokrata körökben is vállalható, az egyéb körülményekről pedig hallgatni lehet. A Széchenyi szülők reagálását a tervezett esküvőre Széchenyi Sándor naplója a következőképpen rögzíti. „Nem tagadhatom, hogy Atyám gondteljesen rázta fejét választottam anyagi helyzete miatt ...Anyám is fényesebb házasságot óhajtott volna - mélyen betekintett hosszú beszélgetéssel lelkembe, és azon óhajjal, hogy boldog legyek megáldott. Az elkerülhetetlen 38

9 SZÉCHENYI, 1913. 341. p. 139