Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

I. Középosztályok és polgárosodás

követően a vállalkozó kedvét vesztett nemesség soha többé nem állt a haladás ügye mellé, hanem csupán a menthető biztosítására töreke20 • ' dett. Mindez azt jelentette, hogy a „ társadalmi viszonylatoknak, az a folyékony és mozgásban lévő volta, amely 1848 előtt azt mutatta, hogy a köznemesség haladó része a polgársággal európai értelemben vett, s a feudalizmussal szembe szállni tudó polgári osztállyá, a köznemességből származó értelmiség a nem nemes származású értelmiséggel együtt szabad és a társadalmi reform ügyének rendelkezésére álló modern értelmiséggé képes átalakulni, teljeséggel megszűnt. Hanák hagyományt teremtett, ami a legutóbbi időkig is követőkre talált, Gerő András és Gyimesi Sándor 1990-es években megjelent írásait említhetjük példaként. A hagyományőrzés mára azonban már csak az egyik, lehet, visszaszorulóban levő irányzat, mellette helyet kér magának az évtizedes társadalomképet revízió alá vonni kívánó új is. A feudalizációs-tézissel szembeni egyik első kritikai megnyilvánulás Ránki Györgyé, aki éppen a Jürgen Kocka által vezetett kutatócsoport eredményeit összegző kötetben figyelmeztet arra, hogy az eddig vallott elmélet magyarázata helyett célszerűbb lenne Magyarországon is megvizsgálni, hogy a nemesség egy része vajon nem alkalmazkodott-e maga is valamilyen mértékig a polgári 77 értékrendhez és életmódhoz." Gyáni Gábor historiográfiai fordulatot vél felfedezni a cikk kapcsán, ami talán túlzás, hiszen például olyan alapvető kérdésben, mint a magyar bürokrácia megítélése Ránki György felfogása nagyon is a Hanák-tézisekhez közeli. A társadalomtörténeti iskola új nemzedékének reprezentánsai, Benedek Gábor, Hajdú Tibor, Mazsu János empirikus kutatásokra alapuló tanulmányai viszont már valóban erőteljesebben feszegetik a magyar társadalomfejlődésről vallott hagyományos tudásunkat, a feudalizáció Hanák által vázolt magyar jellegzetességeit a minisztériumi tisztviselők, a katonatisztek és a dualizmuskori értelmiség körében. A felmerülő kérdőjelek kétségkívül megalapozottak, az eddig elfogadott társadalomkép bizonyosan árnyalható. Más kérdés viszont az, hogy az empíria által nyert 2

0 BIBÓ, 1986. II. köt. 581-582. p. 2

1 BIBÓ, 1986. II. köt. 591-592. p. 2

2 RÁNKI, 1988. 256. p. 2

3 GYÁNI, 2002. 82. p. 13