Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

IV. Régi-új életpályák - 3. Vállalkozó nemesek

társadalmi hatásaiban látta, abban a lehetőségben, hogy ezzel a legszegényebb zsellérek juthattak rendszeres foglakozás révén kiegészítő keresethez. Programjának sikere érdekében a selyemtenyésztési bizottság elnökeként szeder-selyem egylet létrehozását kezdeményezte, amely szederfaiskolák telepítésével, tojásosztással és gubógombolyítással egyaránt foglalkozott. Az egylet 1852-ben történt megszűnését követően inkább csak kényszerűségből kezdte meg Bezerédj a gombolyítást saját birtokán, rövid ideig Rath báróval közös vállalkozásban. A fonodát szövőgyárral is kiegészítették, a téli időszakban itt foglalkoztatva a fonólányokat. Ez a tevékenység sem haszonelvű vállalkozás, a termelt mennyiség csekély, nem is ' 351 értékesítésre, hanem ajándékozásra szánják." A reformkor Bezerédj István és Széchenyi által is képviselt elkötelezettsége a selyemtenyésztés iránt átütő sikert összességében nem hozott, mégis fontos alapokat teremtett, mindenekelőtt azzal, hogy képviseletét átörökítette a következő nemzedék egy tagjára, Bezerédj Pálra, aki hihetetlen energiával látott hozzá a selyemtenyésztés magyarországi felvirágoztatásához. Kormánybiztosi kinevezését követően 1889-ben kezdeményezésére és vezetésével alakult meg Szekszárdon az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség, a selyemtenyésztés ápolása mellett célul tűzve ki a selyemipar magyarországi meghonosítását is. Ennek érdekében az ipartörvény tárgyalásakor Bezerédj amellett érvelt, hogy a magyarországi selyemipart minden eszközzel - adott esetben éppen azzal, hogy a selymészetet és a vele összefüggő iparágakat kiveszik az ipartörvény hatálya alól

35

2 - védeni kell az olasz konkurenciával szemben, mert csak ebben az esetben remélhető, hogy az állami üzemeket külföldi vállalkozók bérbe veszik, akik a nálunk ekkor még hiányzó forgótőkét és szakértelmet is magukkal hozzák. Bezerédj Pál munkássága számokban kifejezve igazán imponáló: 1885-ben, tehát a működését megelőző időben, a selyemhernyó-tenyésző családok száma 13 085, 1895-ben pedig már 94 865. A beváltott gubó ezekben az években 176 337 kg-ról 1 499 845 kg-ra emelkedett, melynek r ' 353 beváltásáért az állam csaknem kétmillió forintot fizetett ki. A gubófeldolgozás intézményi hátterének kiépülését jól érzékelteti, hogy míg az 1880-as években Magyarországon összesen két selyemfonoda 35

1 BODNÁR, 1918. 284-292. p. 35

2 1884. XVII. TC. 83.§ 35

3 RÉVAI, 1924. 789. p. 126