Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

IV. Régi-új életpályák - 3. Vállalkozó nemesek

bizottság javaslata volt egy energiaigényes üzem telepítése a községben. Perczel egy újpesti csődbe jutott dominó- és zománcgyár felszerelését megvásárolva kezdte meg a termelést 1909 tavaszán 13 fővel, napi tíz óra munkaidővel. Először dominót gyártottak, piacot viszont nem találtak. A termékváltás elkerülhetetlen, és rövid időn belül rendkívül sikeres, mivel valós keresletre alapult, abban az időszakban, amikor Magyarországon még alig működött zománcgyár. Maga a technika is jószerint ismeretlen, ezért az első időszakban cseh és német szakemberek segítségével pótolták a hiányzó tudást. A termékválaszték részben a helyi igényekhez igazodott, zománcedényeken kívül a lámpaernyőtől a különféle űrmértékekig sokféle használati tárgyat készítettek, másrészt a zománctáblagyártásnak köszönhetően, ami egyébként üzemi szinten elsőként Bonyhádon valósult meg, sikerült a külpiac felé is nyitniuk: 1911-ben itt gyártották Konstantinápoly utca- és házszámtábláit. A gyáralapítás sikerét igazolja, hogy a fejlődés az első világháborúig töretlen, a 13 fővel induló kisüzem 1914-ben csaknem félszázfőt foglalkoztatott/

4

2 Később számos válság rázta meg a gyárat, de valamennyit túlélte, alapításának századik évfordulójához közeledve még ma is működik. Perczel vállalkozása a Tolna megyei nemesség körében azonban egyedinek számít azzal, hogy egy mezőgazdaságon kívüli tevékenységre alapult. Valamennyi egyéb kezdeményezés az agrártermeléshez kötődött, ilyen értelemben a hagyományokhoz illeszkedett, nem jelentve gyökeres változást, elszakadást a birtokosi léttől. Ezeknek a kísérleteknek a jelentősége elsősorban abban van, hogy a jövedelem fokozásának egy lehetséges eszközét alkalmazva, egyfajta szemléletváltozásra utalnak. A mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek közül a század végéig a két selyemfonoda kivételével egy sem jutott túl az akkori statisztikákban határt jelentő 20-fős foglalkoztatáson, vagyis valamennyi kisüzemi jelleggel működött, ennek minden bizonytalanságával. Az élelmiszeriparban létesített vállalkozások közül legnagyobb számban malmok és szeszfőzdék működtek a megyében, 1869-ben 368 malmot (ebből 7 gőz), és 877 főzdét tartottak számon.

14

. Az alapítási kedv hátterében az állt, hogy ez a két tevékenységi forma a 34

2 T. MÉREY, 1974. 282. p. 34

3 KÁRPÁTINÉ, 1987. 373-376. p. 122