Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

I. Középosztályok és polgárosodás

szemlélet nem kedvez az elméleti történeti kutatásoknak, mint ahogy az idegen eredetűnek tartott polgárság negatív megítélése sem; a kort a jelen kutatása helyett inkább a jövőkép megrajzolása jellemzi. A kiegyezés utáni évtizedek a politikai és közjogi kérdések taglalásával telnek, az egyetlen előremutató kezdeményezés a Tagányi Károly nevével fémjelzett Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle pedig nem lesz hosszú életű. Trianon után viszont megnövekszik az igény a társadalomtörténeti összefoglalások iránt, igaz, tervszerűség hiányában ilyenek nem születnek, a részterületeken azonban érzékelhető az előrelépés. A városkutatás minden eddiginél nagyobb szerepet kap, felértékelődnek a korábban kevésbé használt források, például a regnicoláris összeírások, a céhes irodalom, és előtérbe kerül a vallási-etnikai szórványok kereskedelmi tevékenységének vizsgálata is. Az új szemléletet tükröző és új eredményeket megfogalmazó kutatók közé sorolható Thirring Gusztáv, Kovács Alajos, Pálffy Ilona, Eckhart Ferenc, Schaffer László, Hodinka Antal, Mályusz Elemér, Kosa János, Kerekes György, Hómann Bálint és Szekfü Gyula.

1

5 És idekívánkozik még egy név, a fiatalon elhunyt Ungár Lászlóé, akinek a Századokban 1942-ben megjelent, a magyar polgári fejlődést taglaló tanulmánya mai szemmel olvasva is - frissességet áraszt. Az írás újszerűsége, modern szemlélete több ponton megragadható. Elsőként az előrelépés érdekében javasolt forrástípusok kiválasztásában, abban a javaslatban, hogy a polgári fejlődés mibenlétének leírásához újabb kútfők bevonása szükséges, olyanoké, mint például a telek- és adókönyvek, betáblázási jegyzőkönyvek, számadás könyvek, üzleti levelezés, amihez képest a központi és helyi hatóságok rendeletei, a törvényhozás emlékei csupán másodrangú szerepet tölthetnek be."

1 Ungár tanulmányában szempontokat ajánl a magyar polgári osztály kialakulásának vizsgálatához, s ebben a vonatkozásban figyelemre méltó a Pestet középpontba állító megközelítése. Ungár mégsem várostörténetet ír, hanem a fejlődés általános vonalára figyel, látómezejében azonban állandóan ott munkál Pest, s még inkább a pesti polgár. Kereskedők és vállalkozók, húsvér emberek, hosszabb rövidebb élettörténetükkel, sikereikkel és kudarcaikkal, olyan felfogásban, ami sok szempontból emlékeztet mindazon törekvésekre, 1

5 UNGÁR, 1942. 308-310. p. 1

6 UNGÁR, 1942. 310. p.