Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok
oltáron (14. szám) a finibus Eraviscorum megfogalmazásból indult ki ' ^ ami alatt a vicus territóriumát értette. Az oltárt finibus Eraviscorum dedikálták a duumvirek, ami azt jelenti, hogy az oltárt a területükön állították fel. A korábbi (E., 12, 13. számok) és a későbbi (15, 16. számok) feliratokon azonban a 286. évi felirattól eltérően a szokásos civitas Eraviscorum szöveg olvasható. Az egy alkalommal előforduló fines alapján efemer szóhasználatra kell gondolnunuk, illetőleg a finibus (civitatis) Eraviscorum értelmezés is elképzelhető Ez a változás jelentős, mert arra mutat, hogy a civitas Eraviscorum érdekében (is) történő oltárállítás a 3. század végén már aligha volt több, mint puszta formaság. A 16. sz. felirat fines-c azt jelentheti, hogy a II viri a Jines szóval valamiképpen a civitas-t helyettesítették, azaz a városi közösség helyett a helyet jelölték meg, ahol a közösség létezhetett. Összefoglalás: A civitas Eraviscorum területén a Duna mellett az 1. század közepétől auxilia, majd légió állomásozott. A tábort az egykori Gellérthegyi eraviscus oppidum nevéről, Aquincumról nevezték el. Közelében Hadrianus császár municipiumot alapított. A municipium territóriuma aligha terjedt ki a civitas peregrinae egész területére, mert a civitas fennmaradt; ma még meghatározhatatlan, hogy milyen viszonyba került Aquincummal. Miként alakult a civitasperegrina sorsa a 2. században, nem tudjuk. Ha a történeti körülményeket vesszük figyelembe, akkor valószínűleg a markomann-quad háború volt az az esemény, amely az EK-dunántúli őslakos civitas sorsát megpecsételte. A Kr. u. 178-ban a luppiter oltárt még az uralkodó és a or do A quin cens is jóllétéért állították, a 180-192 között állított oltáron már a civitas Eraviscorum olvasható. Ebből azonban nem a civitas peregrina fennmaradására, hanem a szó jelentésének az átalakulására kell következtetni. Végső soron arra kell gondolnunk, hogy ekkor szűnt meg civitas peregrina. Aquincum magistratusa ezzel a szóhasználattal kifejezhette, hogy az eravisci korábbi szervezete ugyan megszűnt, de a lakosságról, mint a municipium majd a colonia lakóiról továbbra is gondoskodnak. Azt a változást, amely során a municipium és a colonia mellett és helyett a civitas megjelölés jött szokásba, az aquincumi luppiter oltárok örökítették meg. Aquincum municipiumának territóriuma és lakossága a civitas Eraviscorum teljes területével kibővült, és ezek után a civitas megjelölés a teljes territóriumra és lakóira vonatkozott. Ezért állíthattak a municipiumnak, majd röviddel később a colonianak a duumvirek a civitas Eraviscorum sérthetetlenségéért oltárt Aquincum főünnepén, mert nem a civitas peregrina-t, hanem valójában colonia lakóközösségét, a res publica Aquincensium-ot jelentette. Fel kell figyelnünk a gellérthegyi feliratok összecsengő szóhasználatára, amely szerint az oltárokat a törzsi hegyen (Mons Teutanus) tisztelt luppiteniek a császár jólétéért és a civitas (=teuta 15 6) sérthetetlenségéért állították. A megfogalmazás két szava kapcsolatban állhat egymással. luppiteniek a Teutanus mellékneve nemcsak hegyi, hanem törzsi Iuppiterként is értelmezhető, és Aquincum eraviscus eredetű lakói alighanem így is értették. Lehetséges, hogy ez, a szentkerület helyétől kölcsönzött őslakos eredetű melléknév is elősegítette, hogy az oltárokon az aquincumi lakosságot a Teutanus szó latin megfelelőjével, a civitasszal jelölték. 15 5 KOVÁCS 1997-1998,284. L" Az észak-itáliai Cadore - völgyben talált áldozati felajánlások vénét nyelvű felirata: a publikálók latinra: PELEGRINI - PROSDOC1MI 494 (Ca 13), PAULI 1986, 826. tenia toter, amit civitas obliilit-tal fordítottak 453
